A bútorfestés praktikái

 Ingyenes szakkörök Gébárton

Lapunk a bútorfestő foglalkozásra látogatott el, ahol Prokné Tirner Gyöngyi koordinálásával első lépésként ecsetkezelést gyakoroltak a hallgatók. Akik szó szerint a tevékenységbe belefeledkezve, néma csöndben adták át magukat a kézügyesség fejlesztésnek.

A kívülről kicsit monoton mintamásolás ad biztos ecsethasználatot idővel. Javítani ugyanis ezt a technikát nem lehet. Rá kell tehát érezni a mozdulatokra, az ecset nyomáserősségére, a jó tartásra – mondta a szakkörszervező. A tanulást egyébként központi videó oktatóanyag segíti, de az apró trükkökhöz mégiscsak jól jön a szakember jelenléte. Idővel, a kéthetenkénti szakköröknek köszönhetően, aztán kulcstartót, fa tolltartót, vendégköszöntő táblát és más tárgyakat is díszítenek majd a résztvevők.

- A mai Magyarország területén Komáromban élt a legtöbb asztalos bútorfestő, mivel a Tátrából a folyókon sok faanyagot szállítottak errefelé. Volt, amikor 200 festő asztalos is dolgozott itt. A Duna mentén terjedt el elsőként ez a technika, melynek az egész országban hagyománya lett. Növényi ornamentika, szimbólumok, egyházi jelenetek, néha bibliai szövegek, még ritkábban emberábrázolás is megjelent – mondta Prokné. – A mennyezetkazetta pedig a református valláshoz kapcsolódik. Így főleg Erdélyben jellemző. Zalában festett kazettás mennyezet egyedül a szentgyörgyvölgyi templomban van, illetve Gaál János népi iparművésznek köszönhetően a kézműves házat is dísziti.

Prokné Tirner Gyöngyi (balról) a szakkörösökkel

Hozzátette: Gaál János a Népművészet Mestere, a határon túli pedagógusok táborában tartott oktatást e témában Gébárton, ekkor készültek ezek az alkotások. Büszkeség, hogy tanítványai között ma már népi iparművész is van. A mostani ingyenes szakkörre olyan nagy volt az érdeklődés, hogy tervbe vették egy állandó szakkör indítását, akkor remélhetőleg viszontláthatják majd Gaál Jánost is.