Zamatos borok a Rejtőzködő kincsek között

Kostyál László és Pampetrics György tárlatvezetése

Többek között olyan neves festőművészek alkotásai sorakoznak fel, mint Munkácsy Mihály, Czóbel Béla, Kassák Lajos, vagy Bálint Endre. A mostani rendhagyó tárlatvezetésen az egyes képzőművészeti korszakokról, néhány alkotó zalai kötődéséről és a festmények történetéről dr. Kostyál László művészettörténész mesélt. Bevezetésképpen szólt arról is, hogy más-más szempontok alapján gyűjt alkotásokat egy műgyűjtő és egy múzeum. 

A művészettörténész a bemutatott képek közül kiemelte Székely Bertalan egy fiatalkori festményét, mely Rembrandt egyik kompozíciójának másolata, de már ezen is látszik, hogy kiérlelt alkotóról és műről van szó. Kostyál László Tornai Gyula pályafutása kapcsán mesélt a 19-20. század orientalista törekvéseiről, vagyis a keleties hatásokról, majd ezt követően a 20. század első felének avantgárd irányzatairól és a geometrikus látásmódról. A tárlaton Kassák Lajostól és Bálint Endrétől is láthatnak festményeket a betérők. Bálint Endre kapcsán pedig a zalaegerszegi születésű Vajda Lajos festőművész is szóba került, hiszen a két alkotó jó barátságban volt egymással és az 1930-as években sokat dolgoztak együtt Szentendrén.

Kostyál László egyik kedvenc itt látható műve Schadl János Tabáni este című képe. A művész – aki az absztrakt irányzatoktól fordult később a tájképfestészet felé – szintén kötődik Zalához. Édesapja ugyanis Keszthelyen a Festetics család uradalmi főépítésze volt, de Zalaegerszegen is dolgozott; például a Göcseji Múzeumnak otthont adó (eredetileg takarékpénztárnak készült) épület tervezője volt. Az est zárásaként Munkácsy Mihály két alkotása (Délutáni vizit, Férfi portréja) került górcső alá.

Mindeközben a poharak sem maradtak üresen: a tárlatvezetést kísérő borokról Pampetrics György borkereskedő gondoskodott. Elsőként a mátrai Dubicz pincészet Irsai Olivérje, majd a móri Paulus pincészet Gold Generosája, végül pedig a villányi Villyan pincészet zweigeltből készült Bogyóléje került terítékre, vagyis inkább a résztvevők kezébe. A termek között sétálva a kereskedő mesélt a poharakba került nedűk és szőlőfajták történetéről, az optimális fogyasztási hőmérsékletről. A zweigelt szőlőfajta eredetéről például azt érdemes tudni, hogy Fritz Zweigelt volt a nemesítő és egyben a fajta névadója is. 1922-ben a kékfrankos és a Szent Lőrinc (Sankt Laurent) keresztezésével nemesítette ezt a szőlőfajtát az ausztriai Klosterneuburgban. Magyarországon az 1980-as évek elején regisztrálták a nemzeti fajtajegyzékbe.

Mint mondta, mindegyik bor gyönyörű, illatos, zamatos és bódító, így mindegyik kép hangulatához passzolnak, legyen az tájkép, akt, vagy absztrakt alkotás. A Munkácsy képek előtt zárásként felszolgált Bogyólé megkoronázta az estet, és mint Pampetrics György mondta, ez a bor talán a Délutáni vizit című festmény hangulatához illik leginkább. Gyümölcsös, zamatos, ami lehet egy teadélután jellemzője, mégis sötét tónusú, mint egy Munkácsy-mű.

A múzeum augusztus 28-án még készül egy ehhez hasonló borkóstolós tárlatvezetéssel.