Korszakokon átívelő faliképek, zalai szálakkal

Vörös Rozália és Redő Ferenc festőművészek emlékkiállítása a Szombathelyi Képtárban

További kapcsolódás, hogy édesapja néhány faliképén is visszaköszön a zalai a táj, ezenkívül Redő Ferenc készítette 1966-ban a nagykanizsai Mező Ferenc Gimnázium tornacsarnokának falát díszítő nagyméretű (az univerzumot ábrázoló) mozaikképet is. 1993-ban pedig a zalaegerszegi Városi Hangverseny- és Kiállítóteremben nyílt tárlata a művészházaspárnak, melyet akkor Fekete György belsőépítész nyitott meg.

Ifj. Redő Ferenc a kiállításmegnyitón

A mostani szombathelyi grandiózus kiállítás apropóját az adta, hogy a képtár felvállalta a hazai textilművészet pártolását; bemutatók, biennálék szervezését. A sorozatban pedig helye van Vörös Rozália és Redő Ferenc szinte az egész 20. századot felkaroló, hosszú, termékeny és sokszínű munkásságának. A tárlat anyagát ifj. Redő Ferenc gyűjtötte össze, ami nem volt könnyű feladat, hiszen a sokszor monumentális méretű alkotások nagy része közintézményekben és magántulajdonban található. Közel 60 alkotás került ki a Szombathelyi Képtár emeleti galériájába. Van, amit a Magyar Nemzeti Múzeumtól, a Fővárosi Operett Színháztól, az Országos Bírósági Hivataltól, vagy éppen a Paksi Atomerőműtől kértek kölcsön a tárlatra.

Vörös Rozália: Balett

Ifj. Redő Ferenc szülei kiállítását megnyitva többek között elmondta: munkásságuk legnagyobb részében gobelineket készítettek, ami nagyon munkaigényes és drága műfaj. Az alkotók zöme csak akkor foglalkozik vele, ha megbízást kap, vagy ha pályázatra jelentkezik. A házaspár azonban nemcsak felkérésekre készített faliképeket, hiszen egy idő után ez vált a művészi önkifejezésük legfőbb eszközévé. De a textilművészet más területeire is "ellátogattak". A folyamatos tervezőmunka miatt állandó szövő "stábbal" dolgoztak, akik kivitelezték a precízen kidolgozott terveiket. A szövést Vörös Rozália, sőt ifj. Redő Ferenc is megtanulta (a kiálltáson látható is néhány kép, melyet ő szőtt meg szülei tervei alapján).

Művészetükről elmondható, hogy két, egymással együttműködésre képes, de tökéletesen önálló, autonóm művészegyéniségről van szó. Az elmúlt évtizedekben sokan feltették a kérdést, hogy hogyan lehetséges a 20. század zűrzavaros, brutalitásoktól sem mentes évtizedeiben, a diktatúrák árnyékában ilyen optimista hangvételű műveket készíteni? A régész szerint a túlélésért vívott küzdelemben az ember egyik legkifinomultabb eszköze az a képesség, hogy a negatív jelenségek sűrűjében is érzékeli az élet szépségeit, örömeit és ezt meg is tudja ünnepelni. A művészek pedig munkásságukkal abban segítenek, hogy ezt mások is átéljék - hangzott el.

A házaspár fia tárlatvezetést is tartott

Redő Ferenc hozzátette: mindez nem jelenti azt, hogy a társadalom nagy kérdéseiben ne lett volna határozott állásfoglalása a szüleinek. Erről ma azért nehéz beszélni, mert a szavak nem ugyanazt jelentik most, mint akár húsz évvel ezelőtt, és még sokkal kevésbé, mint hatvan-hetven évvel ezelőtt - fogalmazott. Röviden azt lehet mondani, hogy a házaspár baloldali, humanista értékeket képviselt. Őszinte lelkesedéssel vettek részt kulturális területen az ország háború utáni újjáépítésében, de később az aczéli kultúrpolitika tartózkodóan kezelte őket (főleg édesapját, aki a háborút követően egy ideig osztályvezető volt Révai minisztériumában). 1960 óta szabadúszók voltak, művészi munkájukból éltek. Nem kellett megfelelniük a saját lelkiismeretükön kívül senkinek, ami nagy szabadságnak számított.

A megnyitó után Redő Ferenc személyes hangvételű tárlatvezetést is tartott, bemutatva az egyes képek keletkezésének történetét és a rajta lévő kompozíciók, szimbólumok jelentését. Tájképek, portrék, valamint a vidéki és a városi élet egyes jelenetei éppúgy felvillannak, mint a háború időszakának karakterei, vagy a tudományra, mitológiára, művészetekre, filozófiára, történelemre utaló jelképek, formák. De a megrendelésre készült, nagyméretű textilműveket is megtekinthetik a látogatók, melyek a szocreál és szocmodern korszak hangulatát idézik fel a nézőkben.

Redő Ferenc: Prometheus

Az egyik fő mű (mely előtt a nyitóbeszédek is elhangzottak) Redő Ferenc "Döntés előtt" című, 1973-ban készült munkája, ami egy pártbizottsági tanácsterembe készült. Mint azt fia elmesélte: a felkérés ellenére az alkotónak nem volt kedve a sarló-kalapács motívumot megjeleníteni, így a mérlegelés, a döntés szimbolikája lett hangsúlyos a képen, ami egy átalakuló, az automatizáció felé haladó világot ábrázol. A középpontban azonban az ember áll, hiszen a végső döntés mindig az emberé marad.

Vörös Rozália és Redő Ferenc korszakokon átívelő falikárpitjai február 2-ig látogathatók a Szombathelyi Képtárban.

A művészházaspár emlékoldala az alábbi linken található: http://redo-voros.hu/index.html