Gyászmegemlékezés a holokauszt 80. évfordulóján

A zsinagóga épülete a hiányt is jelzi; 1200-an soha nem tértek vissza a koncentrációs táborból

Az ünnepség a volt zsinagóga épületében – a mai Városi Hangverseny- és Kiállítóteremben – folytatódott gyertyagyújtással és gyászmegemlékezéssel. A hatágú menóra első lángját Radnóti Zoltán főrabbi gyújtotta meg.

Molnár Bella holokauszt-túlélő gyújtotta meg az ötödik lángot. Balról Virágh Judt.

Virágh Judit, a Zalaegerszegi Zsidó Hitközség elnöke köszöntőjében többek között elmondta: a mostani megemlékezés a „Holokauszt 80” emlékév programjainak keretében szerveződött. A mai nap a kirekesztett, megsemmisített emberekről szól. Egyre kevesebb már a túlélő. Az emlékezés pedig azért is nehéz, mert nemcsak azoknak trauma mindez, akik családjuk, elveszett hozzátartozóik miatt érintettek a holokausztban. A történések felidézése azoknak is trauma, akik valamely ősükről később megtudták, hogy az üldözte a zsidókat, részt vett a zsidó ellenes törvények megalkotásában, a gettósításban vagy a deportálás folyamatában. A tettesek leszármazotti is áldozattok, s közölük már sokan bocsánatot kértek. Áldozat mindenki, aki 80 évvel ezelőtt valamelyik oldalon állt, és most élnek a leszármazottai – fogalmazott az elnök.

Balaicz Zoltán mondott beszédet

A gyászmegemlékezésen Balaicz Zoltán polgármester mondott ünnepi beszédet. Elhangzott: minden európai, magyar és zalaegerszegi közösségnek feladata megemlékezni az áldozatokról. Nehéz feldolgozni, hogy mi történt 80 évvel ezelőtt Zalaegerszegen, egy kisvárosi közösségben, ahol szinte mindenki ismert mindenkit. Ami történt, az vesztesége a városnak, és bűne az akkori hatalomnak. Hogy lehet úgy emlékezni, hogy az tisztítsa lelkünket, és hogy biztosak lehessünk benne, hogy soha nem történik meg ugyanez. A polgármester szerint ma olyan közös céljaink vannak, ahol az emberség a legfőbb értek.

Hozzátette: a zsinagóga épülete emlékeztet bennünket a hajdani zsidó közösségre, de jelzi a veszteséget, a hiányt is, hiszen az épület már nem eredeti funkciójában működik. 1920-ban 1800 zsidó család élt a varosban. A tragédia pedig 1944 áprilisában vette kezdetet. Május elején már több mint 3000 zalaegerszegi és környékbeli embert vittek gettóba. Majd a deportálások következtek. Több mint 1200-an soha nem tértek vissza Zalaegerszegre. A polgármester szerint a második világháború előtt közösséget erősítő egyéniségek, a városért tenni akaró polgárok voltak a zsidó közösség tagjai, akik saját kultúrájukkal színesítették Zalaegerszeg életét. Emellett természetesen rengeteg kapcsolódási pont volt a zsidó és nem zsidó polgárok között; legyen szó társasági életről, kultúráról, gazdaságról. Többet kellene tudnunk a múltról, és többet kellene tudnunk egymásról, ez az alapja egymás kölcsönös tiszteletének – fogalmazott. A háttérben olvasható áldozati névsor pedig azt jelzi, hogy ennek a sok-sok embernek, még bőven lett volna dolga a városban. 

Dr. Nógrádi Péter

Tóth László zongorajátéka után a rendezvényen beszédet mondott dr. Nógrádi Péter, a MAZSIHISZ alelnöke is. Többek között elmondta: azoknak a hangját szeretné kifejezni, akik már nem tudnak beszelni. A holokauszt második generációja már nem tapasztalta azt a gyűlöletet és kirekesztést, amiben szüleik a két világháború között és a második világháború alatt éltek; egészen mostanáig. Utalva az izraeli háborúra, hozzátette: most újra hallani azokat a hangokat, amiket 1939-től hallottak őseink. Össze kell fognunk, hogy ez gondolkodás ne terjedjen tovább.

A gyászmegemlékezés imádsággal folytatódott Radnóti Zoltán főrabbi és Kozma Zsolt kántor közreműködésével. A résztvevők az ünnepséget követően az izraelita temetőbe vonultak, ahol emlékköveket helyeztek el az áldozatok tiszteletére.