Közös Mester, eltérő művészi utak

Nemes László tanítványai a MimikArt-ban

Grafikusművész, két textiltervező, festőművészek és egy szobrász egyaránt kiállította néhány alkotását a volt MMIK kiállítóterében. Bandur László, Hausmann Hanna, Herkli Mátyás Barnabás, László Edina, Rövid Zoltán, Schlemmer Laura és Szentgróti Dávid munkásságában látszólag nincs semmi közös, hacsak az nem, hogy egykor Nemes László tanítványai voltak. A festőművésznek a csácsi Izsák-iskolában működött szakköre, de saját műtermében is sok tehetséges diák megfordult. Nemcsak a rajztudásukat igyekezett csiszolni, hanem próbálta habitusuknak megfelelően „terelgetni” őket, hogy vajon milyen művészi irányvonalon tudnának legjobban kiteljesedni.

Nemes László máig jó kapcslatot ápol egykori tanítványaival

A mostani kiállítással ezt a sokszínűséget szerette volna megmutatni; hogy Zalaegerszegről kiindulva hányféle helyre lehet eljutni, és egy rajzszakkörből mennyire szerteágazó pályákat lehet befutni. Van köztük, aki művészként tevékenykedik a hétköznapokon is, és már maga is oktat (Szentgróti Dávid). Van, aki saját vállalkozást működtet (Rövid Zoltán), vagy cégnél dolgozik, és emellett alkot (Hausmann Hanna). De olyan is akad, aki színházi díszletfestő lett (Bandur László), a legifjabb pedig még egyetemista (Schlemmer Laura).

Nemes László érdeklődésünkre elmondta: bár az alkotói világot sokan úgy fogalmazzák meg, hogy kategóriákba osztják a művészeket (festő, szobrász, grafikus), ő az átjárhatóság híve. Nem baj, ha sokféle alkotó egy térben találkozik, és beszélget egymással, mint ahogy az sem, ha egy ember több irányba kísérletezik.

Műfaji sokszínűség Nemes László tanítványainak tárlatán

- Ennek a csapatnak én tulajdonképpen a felfedezője vagyok, és ez a legnagyobb megtiszteltetés számomra. Afféle „mesterként”, tanárként talán csak annyit mondhatok, hogy tegyél túl rajtam, legyél jobb nálam. Legyünk kollégák! Irigységnek, féltékenységnek nincs helye, sőt értelme se, mert mindenki más! – fogalmazott.
Hozzátette: a kiállítótérben látható műfaji sokszínűségnek az alapja a rajztudás. Ez a szakmai minimum. Ezt követi az alkotási folyamat, a gondolatiság, a fantázia kifejezése, a következő lépcső pedig az, hogy mindebből művészet legyen. Hogy mi billenti át az alkotást művészetté?

- Az isteni szikra! Csendéletet például sokan festenek, de csak kevésszer fordul elő, hogy ha ránézünk egy képre, elakad a szavunk. Ha ez megtörténik, akkor az művészet.

Herkli Mátyás

Ott jártunkkor Herkli Mátyás Barnabás grafikus és László Edina iparművész, textiltervező munkáját ismerhettük meg részletesebben.
Herkli Mátyás lapunknak elárulta: építészként végzett, bár Laci bácsi már a szakkörös időkben mondogatta neki, hogy nem biztos, hogy majd az építészetben tudja a legmegfelelőbben kifejezni sajátos gondolati világát. Igaza lett! Négy-öt évet dolgozott építészirodáknál, ma viszont inkább az animáció és a grafika világa vonzza. Járt animációs képzésekre, például a Corvin Rajziskolába. Mint mondja, tulajdonképpen az ottani tanárai segítettek neki révbe érni.

- Jelenleg – bár vannak még építészeti munkáim – egy novelláskötet illusztrálásán dolgozom, és folyamatban van több animációs rövidfilmem is. A MimikArt Galériába egy grafikasorozatot hoztam, aminek a Balaton a témája, bár a Covid miatti kényszerű bezártság is megjelenik a képeken. 

Első ránézésre számtógépes grafikának gondolná a – humorral, sőt szarkazmussal átszőtt – vízparti jeleneteket a szemlélő, de mint kiderül, manuális tollrajzokról van szó.

- Tűfilccel dolgozom, és olyanokat is szívesen használok, melyek már elkoptak, vagy gyengébben fognak. Ezekkel teljesen más tónusokat lehet megjeleníteni. Nagyon aprólékos, pepecselős munka ez. Egy-egy rajzból hét darab (másolat) készül, hiszen eladásra is szánom őket, bár nem könnyű olyan terepet találni, ahol a potenciális vevőkkel találkozni tudok. Erre még mindig a legjobb hely egy kiállítás!

A grafikus azt tervezi, hogy a bővebb – körülbelül 50 darabos – Balaton-sorozatból, és az animációs filmjeiből egy nagyobb önálló kiállítást is összehoz. Szülővárosában, Zalaegerszegen, és jelenlegi lakhelyén, Budapesten is bemutatná az anyagot.

László Edina

Egészen más terepen mozog László Edina iparművész, aki sokáig Ausztriában dolgozott, emellett tanított is; most a Budapesti Metropolitan Egyetem tanára. 2012 óta szabászati hulladékokból készít ruhákat. A kiállításra is ebből hozott néhány darabot. Például az első ilyen jellegű fehér ruhát, ami pár éve a szombathelyi textilművészeti triennálén is szerepelt.

- Kicsi, apró hulladékkockákból készülnek a ruhák; van olyan, ami még a KÖBTEX üzem első gyártásos darabjának hulladékából készült. Szeretem, ha valamiből, ami másnak felesleg, új születik. Illetve ha hagyományos technológiákat újíthatok meg, vagy ötvözhetem a mai korral. Szívesen dolgoztatok kékfestőkkel, szerencsére ma újra reneszánszát éli ez a színezési mód. Otthon pedig indigóval kísérletezem, valamint saját termesztésű gyógynövényekből készítek festéket. 

A kiállításon egy másik ruhatervező is bemutatkozik: Hausmann Hanna futurisztikus kollekciója az alkotó diplomaunkája is volt egyúttal.

Hausmann Hanna kollekciója

Nemes László a beszélgetés végén megjegyezte: nagy élmény volt számára a tanítványai munkáit egy térben látni, és az az öröm és jó hangulat, amivel a tárlatnyitón fogadták egymást, példaértékű a mai világban.