Vezető hírek

Keresztény szimbolika, kortárs művek

2019. október 22. kedd, 20:34

Szerző: Nemes Norbert; Fotó: pP

Címkék: Balatoni Múzeum , Budaházi Tibor festőművész, Dr. Kostyál László, Havasi Bálint múzeumigazgató, Kiállítás, Kortárs, Nemes Norbert

A Balatoni Múzeum idén is csatlakozott a Magyar Festészet Napja programsorozathoz. Ezúttal egy kettős, kortárs, modern művészeti tárlat nyílt Szent Lukács - a festők védőszentje – napja tiszteletére. A kiállítást az év végéig tekinthetik meg az érdeklődők.

A Budaházi Tibor és Horváth László alkotásaiból rendezett tárlat nyitóünnepségén mondott köszöntőjében Havasi Bálint, a házigazda intézmény igazgatója kiemelte: Kostyál László művészettörténész ötletét felkarolva egy izgalmas őszi bemutatót sikerült életre hívni.

Zalaegerszegi alkotók a Balatoni Múzeumban

Kostyál László főmuzeológus a tárlatot megnyitva arról is beszélt, hogy egy olyan egyszerűségre törekvő festő és szobrász vállalta a közös megnyilvánulást, akiknek művészi gondolkodása meglehetősen közel áll egymáshoz. Mindketten mai képzőművészetünk idősebb nemzedékéhez, emellett pedig azon szakrális vonulatához tartoznak, amely képes keresztény elkötelezettségét a kortárs művészet mélyreható jelkép -és eszköztárával kifejezni. Alkotásaikon a filozofáló attitűdöt sejtető krisztológiai tartalom nem narratív módon jelenik meg, hanem különös hangsúllyal jelentkező, elvont, szimbolikus jelek, utalások (kereszt, kör, háromszög, kéz, rács, fény) formájában. A kreativitást használó Budaházi festményeinek egy részén, a múltba, illetve a túlvilágba tekintés megjelenítése céljából, közvetlen esztétikai szerephez jut a kézírás, mint az emberi gondolatok kifejezője. A pecséthengerek segítségével multiplikált, sematikus figurák felsorakoztatása révén hozza közelebb a filozofáló ikonok világát.

Horváth László szobrászművész is a primer látványtól elszakadó, szubjektívabb interpretációs mezőben mozogva alkot, nonfiguratív, konstruktív, a fémművesség csúcsát megjelenítő szobrokat. Művein nem látunk figurát, legfeljebb csak egy mutogató, vidám, vagy görcsbe rándult kezet, amely emlékezik, ha kell ’56-ra, ha kell egy elhunyt festő barátra. Horváth előszeretettel kölcsönöz kisplasztikáinak rozsdás, ásatag – az alóla itt-ott előtűnő krómacél csillogásával élesen polemizáló – felületet. A művészek egymásra is reflektáló alkotásaikkal hitet tesznek amellett, hogy a két évezredes kereszténység örök érvényű mondanivalója a mai kor embere számára a kortárs művészet nyelvén is releváns módon közvetíthető. Az örökérvényű tartalmak és értékek világa –szerintük – a modern művészet formanyelvét használva is időtálló.