GébArt: nyitottság, sokszínűség

A zalaegerszegi művésztelep 1992-ben jött létre Skrabut Éva lelkes szervezőmunkája eredményeképpen. Az azóta eltelt évtizedekben 149 művész, bő ötszáz alkotást hagyott a városban. A zsinagógában nyílt tárlat ebből a terjedelmes anyagból válogatott. Szám szerint hatvanhat mű reprezentálja az elmúlt huszonöt évet. Ha egyáltalán egy efféle válogatás képes arra, hogy precízen leképezze a művésztelep életében eltelt időt, és a bekövetkezett változásokat. Sőt, örök kérdés az is, hogy mire jók ezek az alkotótáborok, és születhetnek –e egyáltalán az itt eltöltött néhány hét alatt „fő művek”.

A tárlatot megnyitó Szemadám György festőművész, a Magyar Művészeti Akadémia elnökségi tagja szerint nem; és a művésztelepeknek nem is ez a feladatuk. A képzőművész – aki 1992-94 között vezette a GébArt-i alkotótábort – úgy látja, hogy ebben az alapvetően Budapest-centrikus országban nagyon fontos, hogy vidéken is működjenek művésztelepek. Az egyik legfontosabb küldetésük éppen az, hogy szellemi műhelyként funkcionáljanak, és találkozási pontok legyenek.

Mint fogalmazott: a képzőművészet egy magányos tevékenység, de egy alkotótáborban a magányos művészeknek van lehetőségük tapasztalatot cserélni, tanulni, élményeket, inspirációkat szerezni. Na, és – ne szépítsük a dolgot – időnként ötleteket lopni egymástól. Szemadám György be is vallotta, hogy annak idején Kotnyek Istvántól és Bedő Sándortól is vett át motívumképeket és technikai elemeket, amiket aztán átfogalmazva beépített a saját munkáiba.

A festőművész szerint a jól működő művésztelep nem más, mint egy időleges szellemi centrum, melyben akciók, szimpóziumok, előadások és közös munkák mentén telik az idő. A GébArt-i művésztelep sajátossága pedig abban rejlik, hogy egyszerre nyitott és sokszínű. Nyitott, hiszen nemzetközi; az elmúlt huszonöt évben számos európai, sőt azon túli országból is érkeztek alkotók. A sokszínűség pedig mind műfajban mind stílusban értendő. Volt itt már fémművészeti és szobrászati alkotótábor, kerámia művésztelep és festőtábor. Szemadám szerint GébArt jövője épp ebben a változatosságban, sokféleségben van.

Prokné Tirner Gyöngyi, a Kézművesek Házának vezetője is köszöntötte a jubileumi év kapcsán az alkotókat és az egykori táborvezetőket. Hozzátette: a tervek között az szerepel, hogy az ország más művésztelepeivel is felveszik a kapcsolatot. A bajaiakkal például már született is egy megállapodás, így 2017 februárjában a két város alkotótáborának válogatott anyaga átmenetileg helyet cserél egymással.

A huszonötödik évfordulóját ünneplő művésztelepet a város részéről Vadvári Tibor alpolgármester köszöntötte, felhívva a figyelmet a Gébárti-tó csodás atmoszférájára, mely alkotásra inspirál.

A mostani kiállításon tulajdonképpen egy ízelítőt láthatunk az elmúlt két és fél évtized már említett sokszínűségéből. Festmények, grafikák, szobrok és kerámiák között sétálhatunk a kiállítótérben. Az alkotások között pedig figuratív, absztrakt, klasszicizáló, vagy éppen az avantgarde irányzatot képviselő műveket egyaránt látunk. Mivel a GébArt-i művésztelepen mindig részt vettek zalaegerszegi alkotók, így a tárlaton is találkozhatunk a helyi művészek munkáival. Többek között Bedő Sándor, Bárdosi Katinka, Fischer György, Farkas Ferenc, Frimmel Gyula, Gábriel József, Tóth Norbert alkotásai kerültek a falakra, posztamensekre.

A tárlatnyitón fellépett a Tapasztalt Ecsetek zenei formáció; vagyis a Wahorn András, Kopasz Tamás és Szurcsik József képzőművészek alkotta – itt most éppen – trió. Az apropót ehhez az adta, hogy Kopasz Tamás festőművész több cikluson át vezette a művésztelepet.

A tárlatot követően a Gébárti-tó partján megnyílt maga az alkotótábor is. Budaházi Tibor festőművész, a művésztelep vezetője elmondta: örül, hogy a kezdeteknél is jelen lehetett és 25 év elteltével ismét részt vehet a tábor munkájában, ami – ahogy tavaly is – a festészetre koncentrál. A cél az, hogy a jövőben minél több külföldi alkotó jöjjön a városba, de a helyiekről sem feledkeznek meg. Idén például Frimmel Gyula grafikus és Horváth László szobrászművész képviseli a zalai alkotókat. A tervek között szerepel az is, hogy a következő években ismét meghívják azokat a képzőművészeket, akik a 90-es években már jártak itt, hogy művészetük egy későbbi szakaszával is megismerkedhessünk.

A művésztelep zárására augusztus 12-én kerül sor. A Városi Hangverseny- és Kiállítóteremben pedig augusztus 27-ig látogatható a kiállítás.