A baba lelki támasz is lehet

- Amikor még óvónőként dolgoztam, akkor is készítettem jó néhány bábot. Valahogy mindig bennem volt az alkotási vágy, de igazából a nyugdíjazásom után kezdtem ezzel foglalkozni. Két évvel ezelőtt kezdődött a Manó Mániával, most pedig a babák a kedvencek. De vezettem játszóházat, népi kismesterségek oktatója vagyok, értek a nemezeléshez, tűzzománc készítéshez. Az én ovisaim (Csillagközi Óvoda) alkottak Zalaegerszegen először ezzel a technikával – mondja Ilona.

  Száj nélküli babákat varr, nem véletlenül

Az alkotás, a játék egyfajta elvonatkoztatás. A gyerekeknél különösen fontos, az érzelmek feldolgozását és kifejezését segíti. Ezért is nincs a babáimnak szája. Mert ha lenne, mindig mosolyognának. Az élet viszont nem mindig mosolygás, hanem velejárója a szomorúság, az aggódás, a félelem, a csodálkozás. Rengeteg érzelmi szituáció van, melyet mind oda tud a gyerek képzelni a babához. A smiley karakterek is nagyon sokfélék, de egyszerre csak egyféle érzést tudnak megjeleníteni. Amit viszont oda lehet képzelni, az mindig lehet más, az aktuális állapotnak megfelelő - teszi hozzá.

- Hány éves gyerekeknek ajánlottak ezek a szépséges játékok?

- 5-9 éves korig jellemző leginkább a használatuk, a gyerekek fejlettségétől függően. A babákkal szeretettel kell bánni, „gondoskodni” kell róluk. A szomorú gyerekeknek a babájuk sem vidám. Sok tragédia jellemző most a családokban, válás, betegség, haláleset. De a kisgyereknek az is trauma, ha a barátja nem vele játszik aznap az óvodában vagy az iskolában. Az érzelmeket feldolgozni hetek, hónapok kérdése lehet. És ezt nem oldja meg az internet. 

- A saját érzésekkel tisztában lenni még felnőttnek sem egyszerű. A gyerekeknek meg még nehezebb, tanulni való dolog.

- Ha nincs tisztában a gyerek a saját érzéseivel, azt is segíthetik a babák. Egyfajta pszichológiai tesztként szolgál, amikor saját magát játssza el a babával. 

- Mi a helyzet a fiú babákkal?

- Nem terveztem eredetileg, de kérték.

- Viszont minden babát magad tervezel. Ez a tudás örökség? 

- Az anyukám sokat varrt nekem, mindig odahívott, hogy fogjam már meg az anyag csücskét. Tudatosan tette, tudta, hogy valamit majdcsak ellesek ebből. De ő is csak hobbiból varrt. 

- Jön egy ihlet aztán egy játékbaba? Hasonlóan, ahogy mondjuk a versek születnek?

- Eléggé vizuális típus vagyok, és először fejben tervezek. Az internetről is inspirálódon és végül kialakult a saját karakterem. Mivel nagyon rossz alvó vagyok, a zajjal nem járó műveleteket éjszaka végzem el. Sokan kérdezik, miért nincs szája a babáknak. 40 éves szakmai múlt és a pedagógiai tanulmányaim után szándékosan döntöttem így. A mimikától mentes arc mindenféle kötöttségtől mentes, így nem korlátozza az érzelmek sokszínűségét, éppen ellenkezőleg – utal a gyermeklélektanból hozott ismereteire. 

- Tervek?

- Továbbra is a babákkal szeretnék foglalkozni, viszont továbbfejleszteném a kollekciót. Leültethető rongybabát szeretnék, illetve cserélhető ruhatárat. Mert a játékkal valamit kezdeni kell. Ez a lényege. S talán még az anyukák is kedvet kapnak a babaruha varráshoz ennek kapcsán. A játékokat mindig gyerekkel teszteltetem, teszik vagy nem. S annyi mindent láthatnak bele, ahány félék. Akárcsak a mesékbe. Pedig ugyanaz a történet. Az ovisaimmal annak idején sok mesét alkottunk közösen, amit le is jegyeztem. Talán érdemes lenne könyvben kiadni a gyerekszáj alkotta történeteket.