Terjed az egyedül élés, mint életforma

Ma már nem ciki egyedül élni

Amerikai szociológusok már foglalkoznak a jelenséggel, bár elismerik, a gyakorisághoz képest kevésbé kutatott témáról van szó. Dala Hajnalka szociológus véleményét kérdeztük a hazai vonatkozások kapcsán.

- Magyarországon gyerekcipőben jár még a jelenség vizsgálata. Többnyire a népszámlálási adatokból lehet kiszűrni néhány információt, de ezek sem célzott kérdések. Hiszen nem csak a hajadonok/nőtlenek, gyermektelenek, özvegyek élhetnek egyedül. A kép ma már sokkal árnyaltabb. Más a megítélése is. A Szex és NewYork című filmsorozat sokat segített a szemléletváltásban, ahogy az egyedül létről gondolkodtak. A szereplők életmódja, életstílusa a legtöbb közép- és kelet európai számára unikumként hatott. Ez már teljesen más világ, mint egykor a megbélyegzett „vénlányok”, „agglegények” kora, akik többnyire azért maradtak pár nélkül, mert a szülőkről való gondoskodást választották, aztán meg kiöregedtek a párkeresésből. Az egyedül élést nem kell összekeverni a magányossággal, és az sem kell, hogy ezek egymásból következzenek. Világszerte nő a „szinglik” száma, egyre inkább választott életmódról van szó. Eleinte a magasabban iskolázott, jó anyagi körülmények között élők között volt jellemző. Viszont amikor a szegényebb életkörülmények között élők választják ezt az életformát, ott könnyen el lehet szigetelődni a világtól. 

- Honnan indult ez az egész?

- A jóléti állam, az egyén fontosságának erősödése, az önmegvalósítás előtérbe helyezése, a közösségi média terjedése, a női munkavállalás, a fogamzásgátlók, mely a gyermekvállalást idejét kitolja a karrier javára. Globális probléma, hogy a reprodukciós szempontból érintett korcsoportra is jellemző az egyedül élés, aminek eleinte csak az előnyeit látják, később a hátulütőket. Ma egyre jellemzőbbek a tartós kapcsolatok helyett az úgynevezett „látogató kapcsolatok”, amikor mindkét fél külön lakásban, saját egzisztenciával él és kényelmes módon időnként találkoznak. Ennek a negatív oldala, hogy nincs egymás iránti felelősség és az alkalmazkodó képesség elsorvad. Európai kutatások szerint a felnőtt lakosság 41 százaléka nem él párkapcsolatban. Ennek részben oka a bizalomvesztés, amit gyerekkori tapasztalat hozhat. Illetve napjainkban elsődleges a saját egzisztencia kialakítás, esetleg divathobbiknak élés. Egyre inkább érdekkapcsolatok dominálnak és ezért nehéz párt találni. 

- A közösségi média szerepe?

- Bár látszólag kapcsolódást jelent, de jellemzően rövidek az interakciók, nem lehet elmélyülten beszélgetni, és így elmélyülten kapcsolódni sem. A megoldást minőségi kapcsolat adhatja. A magány érzésével mindenki találkozik az élete során, ám nem mindegy, hogy ez milyen tartósan van jelen. Belesüllyedni nem szabad. A magányos időszakok megélése a személyiségfejlődés része. Azt is látjuk, hogy a házasság nem garancia sem a boldogságra, sem az elégedettségre. A munkában motiválható lehet az otthoni kapcsolatok hiánya. Jellemző is, hogy átalakulnak a kollegiális kapcsolatok, elmosódik a vonal a munka és a magánélet között. 

A kérdés komplex, összetett. Az biztos, hogy ma már nem ciki egyedül élni és aki ráérez az ízére, megáll a lábán, vannak barátai, lehetősége mélyebb beszélgetésekre, aktív életet él, annak egész kényelmes életmód.