Ötvenöt éves kincs(es)

 Ahol még apáról fiúra száll
   

Bár évfordulós ünnepséget nem terveznek, azért büszkék erre az 55 évre, melyet még a fotóriporter nagypapa, Kincses István és a nagymama, Igazi Terézia Piroska indított útnak. Aztán a következő generációban Kincses Éva mellett szintén házaspárt találunk az üzlet élén, ifj. Kincses Istvánt és Bakonyi Gizellát. 

- A párválasztást befolyásolta, hogy üzlettársnak is jó lesz-e a másik?

- Nem. Én is csak a gyerekek születése után kezdtem az üzletben dolgozni – mondja Bakonyi Gizella, aki ma a fiával, Kincses Attilával felel a vállalkozásért. – Szépen beletanultam a szakmába, jó volt együtt dolgozni a férjemmel. Amikor elvesztettük őt, nemcsak a hiánya volt nehéz, hanem akkoriban lendült fel a digitális világ, ami nagy feladat elé állított minket. 

- Én szintén úgy tanultam bele a szakmába a szüleim mellett. – mondja Attila. – De ez sosem volt kényszer. Ha kértem gépet adtak, ahogy tanácsot is. Észre sem vettem, mennyi mindent megtanultam az együtt töltött idő során. De a szakmát nagyon átszabta a digitalizáció. Fel is hígult a fotós társadalom, miközben hiányzik a szakmai összefogás, az érdekképviselet. Most ez ügyben is próbálunk lépéseket tenni, ahogy annak idején apám indította a fotósok ipartestületét, ami már nem létezik – teszi hozzá Attila.

- A férjem mindenben igyekezett első lenni. Egy új gép, egy új technika. Nem sajnálta erre a befektetést. Volt, amikor a géppark bővülés miatt kellett más helyre költöznünk. Mi hívtunk elő először színes képet. Nagyon nehéz volt beszerezni hozzá az eszközöket, alapanyagokat. 

- Ma pedig már csak mi hívunk elő negatívot a városban.

- De a papírképek újra kezdenek divatba jönni. Az emberek rájöttek, hogy az tartósabb, jobban lehet nézegetni, polcra vagy falra tenni. Mert, ha elromlik az okostelefon, gyakran elvesznek a rajta lévő adatok is.

- A fotós témák változtak az elmúlt évek alatt?

- Az esküvői fotózás maradt. Bár amíg filmes géppel dolgoztunk, 18 felvételből 18-nak jónak kellett lenni. Akkoriban, ha már 36 felvételes filmet használtunk, soknak számított. Ma meg, akár 1000 kockát is kattintanak egy esküvőn és abból válogatják a legjobbakat – mondja Gizi.

- Ami viszonylag újdonság a kismama fotózás, meg a jegyes fotózás – mondja Attila.

- Ezekhez mennyire kell romantikus alkatnak lenni?

- Egy kicsi lehet, hogy van bennem, de fontosabb ráérezni arra, amit az ügyfél akar. Ezt egy órás beszélgetés alatt ki lehet deríteni. 

- Attila nemcsak ügyes fotós, kreatív, hanem nagyon jól ért az emberekhez is. Megtalálja mindenkivel a hangot. Ez nagy előny.

- Lesz negyedik generáció?

- Két lányom van, az egyikük már mondogatja, hogy őt érdekli a fotózás. 

- Tervek?

- Megmaradni, fennmaradni ebben a világban is. Megújulni, követni, amit a jövő hoz. Az a szerencsénk, hogy mindig is több lábon álltunk a fotózás terén, nem specializálódtunk. Ez elég egyedülálló még országos szinten is.

- Jó döntés volt tovább vinni a felmenők szakmáját?

- Először mással foglalkoztam, nem akartam itt dolgozni, bár fényképezni szeretettem. Aztán mégis ez a hobbim lett a munkám. Nagyon szeretem, leginkább azt, hogy változatos szakma. Van, amikor emberekkel kell szót érteni, együttműködni, beleérezni a gondolatvilágukba, vagy marketinggel foglalkozni, máskor a kreativitáson van a hangsúly, vagy éppen el lehet vonulni a világ zajától az előhívóba. 

- Családi összejöveteleken Nálatok a fotózás a téma? Szabadidőben is fényképeztek?

- Nem. Anyuval egész nap együtt dolgozunk, aztán a munkát már nem visszük haza. Kiéljük ezt az érdeklődést az üzletben. Kikapcsolódás például, ha egy jó halászlét szeretnék enni, akkor először elmegyek és fogok hozzá halat. Anyu pedig kertészkedni szeret.