Gyémántoklevél Taxinak

A néptánc a szíve csücske

- Személyesen nem tudtam átvenni Budapesten a díjat, ezért a közelmúltban érkezett meg postán – mondja Takács Mária „Taxi”, akit anno a Zalai Táncegyüttes (solo) táncosaként (Orsovszky István tanítványaként), számtalan díjjal illettek. 2019-ben pedig Zalaegerszegért díjjal ismerték el táncpedagógusi, koreográfusi munkáját. Az öt arany minősítésű táncszínházi rendezése, amiért a mostani gyémántoklevelet kiérdemelte, A kis bice-bóca, A kis gyufaáruslány, Mámi meséi, A sarkantyús csizma és A szépenszóló muzsika. A szereplő gyerekek nagy része már felnőtt, többen közülük színészi, táncművészi pályát választottak, melyben a Foklában átélt élmények biztosan közrejátszottak.

- Amikor „nyugdíjba mentem a táncból”, civil hivatást választottam, de kaptam egy felkérést Gutorföldéről, gimis lányokat kellett táncolni tanítani. Nem akartam oktató lenni, de végül három hónap próbaidőben állapodtunk meg. Gyönyörűen dolgoztak a lányok, a Vadrózsák. Álom volt. Nem lett vége három hónap után. Néhány év múlva id. Horváth Károly kért a Kerka Táncegyütteshez, Szlovéniába is jártam, Zsitkócra és Göntérházára tanítani. A rendszerváltozás után Varga János hívott a Zalai Táncegyüttes utánpótlás gyerekcsoportjához. Ezzel párhuzamosan Csonkahegyháton a Körtánc Alapfokú Művészeti Iskola keretein belül is tanítottam, több csoportot. Itt szintén nagyon tehetséges és lelkes gyerekek vettek részt. Az első csoportomba jártak a későbbi Kutyakölykök is. Aztán a csonkahegyhátiak és a zalaegerszegiek összevonásából született meg a Fokla. Nagyon jöttek fel ezek a gyerekek! Kínáig eljutottunk velük, Európa egyetlen képviselőiként egy táncfesztiválon – tekintett vissza a kronológiára Takács Mária.

- A táncszínház ehhez képest milyen élményeket adott?

- Két évente rendeztek országos bemutatókat, amin vagy elindultunk, vagy nem, az ország különböző pontjain voltak ezek a versenyek, egyszer Zalaegerszeg is helyszíne volt. Rengeteg mesét feldolgoztunk, és csak ajánlani tudom, mindenkinek, aki gyerekekkel foglalkozik, hogy bátran nyúljon akár ismeretlen mesékhez is, mert nagyon sokat kihoz a gyerekekből, megcsillantja a tehetséget.

(És ez az elkötelezettség akár genetikus is lehet, hiszen Taxi egyik dédpapája, Kása József, híres mesemondó volt.)

- Melyik műfajt szereted jobban?

- A néptánc a szívem csücske, a táncszínházat még jobban szeretem. Bár ennek is a néptánc az alapja, de jobban megmutathatjuk magunk, nagyobb kreativitásra ad lehetőséget. Más tánckultúrát kíván és kínál. Nagyobb teret ad a téma megfogalmazásához. Akár olyant is, amit prózában el sem lehet mondani. Mély érzéseket hoz ki a szereplőkből és a közönségből egyaránt. Emlékezetes tud maradni – idézi fel Takács Mária, aki bár már két éve nem vezet gyerekcsoportot, tanítványai produkcióira sokan emlékezhetnek a ZegaSztár kapcsán is, ahol szintén sikert arattak több alkalommal is.