A járdacsillagászattól az űrállomás-menetrendig

Mint mondja, ez nem jelent számára visszavonulást: egy percet sem unatkozott azóta, rengeteg teendője és terve van. A pedagógussal természettudományos és csillagászati ismeretterjesztésről beszélgettünk, meg egy picit a földönkívüliekről is.

„Univerzális” beszélgetés Bánfalvi Péterrel

- Néhány hónapja rendszeresen jelentkezik a Facebookon egy-egy aktuális csillagászati látnivalóról szóló poszttal. Tudatosan készült rá, hogy a nyugdíjba vonulása után a közösségi média lesz az új tanítási közege?

- Volt benne tudatosság, bár korábban is készítettem hasonló bejegyzéseket, csak nem ilyen intenzitással. Nyilván a felszabaduló idő most több lehetőséget ad erre. Az általam kiposztolt tartalmakat egyébként bárki elérhetné az interneten, ha rákeresne, de az a tapasztalatom, hogy a terjedelmesebb cikkeket, értekezéseket nem nagyon olvassák el az emberek. Inkább a fotóval illusztrált, rövidebb „szösszenetekkel” lehet felkelteni az érdeklődést.

- … vagy egy utcán felállított távcsővel?

- Igen, ezek az úgynevezett járdacsillagászati rendezvények is nagyon népszerűek, hiszen oda megyek a távcsővel, ahol az emberek nagy létszámban megfordulnak. Néha olyan is van, hogy alig akarnak hazaengedni…

- A „járdacsillagászat” elég jó megfogalmazása annak, hogy közterületen is lehet hasznos, sőt tudományos ismereteket terjeszteni.

- Nem én találtam ki a kifejezést, hanem John Dobson – 2014-ben elhunyt – amatőrcsillagász, akinek a tiszteletére világszerte szoktak kampányokat is szervezni. Nálam ezt a „kampányidőszakot” mindig a Hold aktuális, megfigyelésére alkalmas állapota idézi elő. Persze ehhez jó idő is szükséges. Ami az ismeretterjesztés további részét illeti, nemcsak a közösségi médiában és az utcán vagyok jelen, hanem iskolákban, művelődési házakban és más rendezvényeken is tartok, illetve tartunk a Vega Csillagászati Egyesület tagjaival közösen előadásokat.

- Nemrég a kertvárosi Apáczai Művelődési Házban nyitott meg egy gyermekrajzokból álló kiállítást, aminek a témája az univerzum volt. A Naprendszer bolygóin túl, űrlények is feltűntek a rajzokon. Hisz bennük?

- Meg vagyok róla győződve, hogy a Földön kívül létezik civilizáció! A kérdés az, hogy hol, mikor és milyen módon tudunk velük kapcsolatba lépni. Abban, hogy már jártak is itt a Földön, nem nagyon hiszek, de lehet, hogy csak azért nem, mert kevés hozzá az ismeretem. Annyi véletlen kellett ahhoz, hogy a földi típusú élet kialakuljon, hogy csoda, hogy itt vagyunk. Miért ne rendeződhettek volna máskor és máshol is össze a „véletlenek”.

- Az előbb említette a kapcsolatfelvételt. Lehetséges ez a mai ismereteinkkel?

- Az alapvető probléma az, hogy a tudomány a szénre épülő szerves anyagokat keresi, mert nem tudja elképzelni, hogy az élet másból is lehetne. Ezt a másra épülőt nem kutatja, mert nem tudja, hogy mit is keressen pontosan. A kapcsolatteremtésre persze vannak próbálkozások. A rádió és televízió által használt sugárzások már régóta elhagyják a Földet. Fényévekben is kifejezhető, hogy a hírünk milyen messzire jutott el…

- … már ha egyáltalán tudják fogni a mi „adásunkat”…

- Ha fejlettebbek nálunk – márpedig ezt feltételezzük –, akkor mindenképpen tudják!

- Elég sok film született már erről. Szokott sci-fit nézni, vagy tudománytalannak tartja?

- Szoktam, persze! Inkább azt furcsállom bennük, hogy szinte mindegyik valamilyen konfliktusra, háborúra épül, ami az emberek és a földönkívüliek között zajlik. Talán csak egy régi sorozatot tudok, az Egy úr az űrből címűt, ami a barátságra épült. Hiszem, hogy ez a kapcsolatfelvétel a földönkívüliek részéről nem lenne ellenséges. Ha már idáig eljutnak, érdeklődnek irántunk és kommunikálni is akarnak, akkor ez egy olyan fejlettségi szintet jelez, amiben a „lények” már nem hódítani és ölni akarnak. Sokkal jobban foglalkoztat az a kérdés, hogy vajon most, velünk egy időben élnek-e más lények, léteznek-e más civilizációk az univerzumban? Olyan hosszú a világegyetem időskálája, és ebben olyan parányi az a szakasz amióta a földi élet kialakult, hogy joggal merül fel az a kérdés, ha találunk is valahány ezer-, vagy százezer fényévnyire mondjuk valami jelet, ami más civilizáció létezésére utalhat, az vajon még létezik-e. Hiszen mint tudjuk, egy fényévnyi távolság egy évet jelent.

- Sosem gondolt arra, hogy hivatásos csillagász legyen és ne „csak” amatőr szinten, a tanítás mellett foglalkozzon ezzel?

- De, főleg mert már középiskolás koromban távcsöveket építettem! Viszont annyira példaértékű és inspiráló osztályfőnököm volt gimnáziumban, hogy inkább olyan pedagógussá szerettem volna válni, mint amilyen ő volt. Ez akkoriban nagyobb vonzerőt jelentett, mint a csillagászok bizonytalan megélhetése. Sőt, még ma is sok csillagászról tudok, aki nem tud a szakmájában elhelyezkedni.

- Ha már pedagógiánál tartunk, a csillagászat mennyire jelenik meg ma a közoktatásban?

- A természettudományos tantárgyakon belül valamennyire igen, de általánosságban elmondható, hogy kevés az az óraszám, amit például az általános iskolákban a természettudományos ismeretek átadására lehet szánni. A kísérletezésre, a szemléltetésen alapuló oktatásra pedig még kevesebb lehetőség jut. Ez nem is mindig az eszközök hiányából fakad, hanem sajnos a tanárok annyira leterheltek, hogy nincs mindig idejük erre tudatosan készülni, ötletelni. Ezenkívül még mindig nagyon sok lexikális tudást várunk el a gyerekektől, amit néha fölöslegesnek érzek.

- Pedig a diákokat épp a kísérletezéssel, szemléltetéssel lehet megfogni.

- Ráadásul mindig a legkisebbek a legkíváncsibbak! Ez jól látszik az előadásokon, rendhagyó órákon is. Ott többnyire fegyelmezettek, érdeklődőek a diákok, és mernek is kérdéseket feltenni. Teljesen szemléltetés-párti vagyok, a matematika oktatás terén éppen úgy, mint a fizikában. Amit egy gyerek megfoghat, azt hadd fogja meg. Ez sokszor többet ér, mint egy Youtube-bejátszás. Persze a digitális eszközök használatának sem vagyok ellenzője. A kettőt kellene valami összhangba hozni.

- Már a beszélgetésünk elején említette, hogy nyugállományba vonulása ellenére nagyon aktívan telnek a napjai. Milyen szakmai feladatokat tűzött ki a következő időszakra?

- Az egyik legfontosabb talán az, hogy a VEGA csillagvizsgálóját szeretném jobban kihasználni. Ez egy 20 centiméteres tükörátmérőjű távcső, kamerákkal felszerelve. Halvány objektumok fotózására szolgál és távoli számítógéppel is működtethető. Szeretnék továbbá az interneten videóelőadásokkal megjelenni, segítve ezzel a pedagógusok munkáját. Az erkélyemen van egy meteor megfigyelő kamera, amit kisebb felújítás után intenzívebben használnék a jövőben. De, feladatomnak érzem azt is, hogy küzdjek a neten terjedő álhírek és téves információk ellen. Például, hogy a felettünk áthaladó űrállomást ne nézzük UFO-nak! A saját honlapomon meg is jelenítem a Nemzetközi Űrállomás hazai „menetrendjét”, bárki megnézheti a pozícióját.

- Ha most tél végén felnézünk az égre, milyen érdekesebb jelenséget láthatunk?

- Reggelenként a Vénusz és a Jupiter a Nap előtt kelve válik a hajnali szürkületben látványossággá, este pedig a Marsot látni erőteljesen. Néhány hétig még tudunk bennük gyönyörködni.