Lenyűgözte a jazz szabadsága

 Az „Őszi hangulatok, jazz dallamok” című rendezvényen Karáth Anita beszélgetett zenészekkel. Harcsa Veronika kedvelői lehet, hogy már többször is hallották: az énekes nem zenésznek készült. Matek-tagozatos osztályban érettségizett, aztán a Budapesti Műszak Egyetem műszaki informatika szakán tanult tovább.

 Gitár és ének teljessége

Persze a zenélés már kiskorától része volt életének, hiszen a szülei zeneiskolába is járatták. A zenei – és pláne a jazzhez való – kötődése azonban sokáig nem volt tudatos. Zeneiskolás kamaszként aztán már érezte, hogy valami vagányság is kellene a dologba. Mivel szaxofonozni is tanult, a jazz irányába terelődött a figyelme. Mint mesélte: lenyűgözte a jazz szabadsága! Ez egy igazi kitörés volt számára. Lelkesen mesélt azokról az időkről, amikor még kazettákra másolta át külföldi jazz előadók lemezeit, hogy minél többet tanulhasson tőlük. Ám még így is csak 21 éves korában merte kimondani, hogy hivatásszerűen szeretne ezzel foglalkozni. A zeneművészeti főiskola jazz-ének szakán végül 2008-ban szerzett diplomát.

Itt ismerte meg zenésztársát, Gyémánt Bálintot is. A gitáros elárulta: ő is viszonylag későn, 13-14 éves korában került a zenei életbe. A klasszikus zenei pályához ennyi idősen már „túlkoros” az ember. Gyémánt Bálint szerint viszont a jazz sokkal szabadabb műfaj, kevésbé versenyzős, ezért is volt szimpatikus számára. Gitárosként persze sok mindent kipróbált: zenélt rock-bandában, de klasszikus gitárt is tanult.

Harcsa Veronika és Gyémánt Bálint több zenekaron és kísérletezésen keresztül jutott el egymáshoz. Mégpedig egy pici lemezboltnak köszönhetően, melynek vezetője egyszer egy szülinapi fellépésre hívta Verát. Csakhogy a hely szűkössége miatt az akkori kvartettjével nem fért volna el a kicsi üzletben, ezért megkérte Bálintot, hogy kísérje gitáron. Ez azóta is tart. Így állt össze tehát kettejük duója, mely az elmúlt években meghódította Európát.

Az érdekli őket, hogy hogyan lehet egy gitárral és egy énekkel minél változatosabb és teljesebb hangzást elérni; szélesen mozogva a jazz, a sanzon, sőt adott esetben a blues vagy a könnyűzene műfajában. A duó ugyanis átdolgozásokat is készít, de magyar költők verseit is megzenésítették már (ezek a Lámpafény című lemezen hallhatók). Legújabb lemezük februárban jelent meg Shapesifter (Alakváltó) címmel. Az elnevezés pont arra utal, hogy a stíluson belül igyekeznek új alakokat felvenni; a kísérletezés mindig fontos marad számukra.

A művészek arról is beszéltek, hogy sok kollégájuk azért fél a jazztől, mert az improvizációkat esetleg nem tudja a közönség kellően dekódolni. Ők azonban azt vallják, hogy ha jó az improvizáció, akkor a hallhatóság sokkal inkább érezheti úgy, hogy egy történetet mesélnek nekik a zenészek. És ha a gyerekeknek kell elmagyarázni, hogy mi is a jazz? Harcsa Veronika szerint talán az a legjobb hasonlat, hogy a jazz olyan sokszínű és sokféle, mint a világ legszélesebb választékú fagyizója. Közte vannak a klasszikusok (csoki, vanília, puncs), de a gorgonzolást (olasz penészes sajt) is érdemes kóstolgatni.

Ebből a zenei sokszínűségből pedig a közönség is hallhatott némi ízelítőt a délután folyamán.