Beszélgetés Balogh Rudolffal, a Baki Agrocentrum alapítójával

Szkeptikusan, de tele izgalommal vágott bele a munkába

- Emlékezetes, izgalmas időszak volt az biztos – tette hozzá. – A gazdabolti tevékenységet tulajdonképpen már egy-két évvel az alapítás előtt megkezdtem, majd megszűnt a zalaegerszegi munkahelyem, s egy kicsit kényszerből is lépnem kellett. Szkeptikusan, tele izgalommal és bizonytalansággal vágtam bele a munkába, fogalmam sem volt, hogy a korábban Jolly Joker bárként működő baki épület megvásárlása, az árufeltöltés, a berendezés miként megy majd. Senki nem garantált semmit. Az elszántság azonban megvolt bennem, s lassan minden a helyére került. 1994. január 17-én megnyitotta kapuit a gazdaboltunk. A kezdet nem volt könnyű, saját lábon, saját kútfőből, saját erőből kellett végezni mindent, szerencsére családi és baráti segítség azért volt. Árualapra nem volt pénz, annak fedezetét elvitte az épületvásárlás és a berendezés. A zalaegerszegi Agroker segített áruval, s később egy-két beszállító bizalomból. Szerencsére voltak nagyker kapcsolataim, így lehetőség nyílt értékesítésre. Eleinte még erdőgazdálkodási tevékenységet is végeztem, vettem, értékesítettem fát, fűrészárut. Sok kétségem volt a jövőt illetően, de a tenni akarás, a más lehetőségek hiánya miatt hatalmas erőt, energiát fektettem a munkába. Feleségemmel együtt - aki már 1998 óta szintén főállásban dolgozik a cégben -  mindent megpróbáltunk, hogy sikerre vigyük a vállalkozást. 

A munka meghozta az eredményét, a fejlődés töretlen volt. A vállalkozás négy-öt esztendő múlva elérte az egymilliárd forintos forgalmat.

- Óriási dolog volt ez akkoriban, nekem pedig egyfajta küszöböt jelentett. A legnagyobb sikernek azt tartottam, hogy a semmiből, a gazdaboltból elértük az óriási forgalmat. Tudtunk tisztességes eredmény produkálni, melyből már a fejlesztések is elindulhattak. Raktárt építettünk, kisáruházat, mert a régi helyet túlnőttük. A változásokkal nekünk is szembe kellett néznünk. Amikor Zalaegerszegen megjelentek az áruházláncok, s a növényvédőszereken kívül szinte mindent árultak, át kellett gondolnunk a folytatást. Ráadásul ez volt az az időszak, amikor az emberek többsége már nem termelt kiskertben, hanem megvásárolta a terményeket, s így nem is vásároltak túl sok mezőgazdasági eszközt, vetőmagot és egyebeket. Ez nekünk rosszat hozott, nem volt profit, ellenben öt dolgozót el kellett tartani a mintegy hét hónapos szezonban. Ebben az időben a növényvédőszer tartotta a frontot. 2003-ban lehúztuk a rolót, amit nagyon sajnáltunk, hiszen ezen nőttünk fel. Ekkorra azonban a nagykereskedelmi tevékenységünk kibővült, több milliárdos volt a forgalmunk. Vetőmag, műtrágya, vegyszer és terménykereskedelem jelentette a kiutat a nehézségekből, illetve a jövőt.

A Baki Agrocentrum ezt követően is minden lehetőséget megragadott, hogy ismertté váljon, s segítse partnereit.

- Nagy céggé váltunk, ismétlem magam, a sok munkának és szorgalomnak köszönhetően – tette hozzá, megjegyezve: a cég ma forgalmával már a százas Zala megyei toplista 4. helyén áll. – Az ügyfél- és termékkörünk folyamatosan nőtt, partnereink számára állandó jelleggel előadásokat, képzéseket tartottunk, segítettünk az új technológiák bevezetésében, alkalmazásában. Partnerünk volt ebben a Zalai Napló is, melyben „rögzített helyünk volt” a lap utolsó oldalán. 2005 és 2008 között nagyon mentek ezek a rendezvények, de aztán az internet előretörésével megint változások történtek, szakmai összejöveteleket már csak nehezen, majd nem is lehetett tartani.

A munka azonban nem lett kevesebb, ezért is volt jó, hogy Balogh Rudolf gyerekei besegítettek, majd megtörtént a vezetésben a generációváltás.

- A gyerekek folyamatosan ott voltak mellettem. Ádám az egyetem után külföldön, a terménykereskedelem terén dolgozott, szakmai kapcsolattartó volt, a háttérből segítette a céget. 2010 után mindkét gyermek itt találta magát a vállalkozásban, volt idejük, hogy mindent megtanuljanak. Így a cég átvétele folyamatos lehetett. Családi vállalkozásként természetesen ma is megbeszélünk mindent. Nem telnek el napok, hetek, hogy vezetői értekezleten a nagyobb dolgokról szót ne ejtenénk. Van is miről, mert a magyar mezőgazdaság a nemzetközi piac változásai miatt válságos állapotba került. A Covid-járvány, majd az orosz-ukrán háború egyaránt rontotta a helyzetet. Az olcsó keleti termények, valamint az ukránoknak kedvező brüsszeli intézkedések lenyomták az árakat. A magyar termelők így nem tudták megfelelő áron értékesíteni a terményeiket, akadtak, akik el sem adták őket. Jelenleg a magyar termények mintegy 40 százaléka raktárban van, pedig hamarosan kezdődik az új vetési ciklus, majd az aratás. Kérdés, hogy addig el tudják-e adni a terményeiket. Ezért tüntetnek a gazdák az EU-ban, mint az agrárium szereplője a törekvéseikkel én is egyetértek. Az idei évben nem számítok jelentős előre lépésre, de bízom benne, hogy a válságon a jövő évre már túl leszünk. A háború befejezése is kell ahhoz, hogy az agrárium visszarendeződjön.

S hogy Balogh Rudolf a jelenlegi tudásával, tapasztalataival újrakezdené-e a vállalkozását?

- Sikeresek voltunk, tudás és tapasztalat tekintetében újra nekiállnék. Hozzá kell azonban tenni azt is, hogy akkor nem nagyon volt más választásom. Az egyedi út mellett döntöttem, amihez nem kis bátorságra, kellő önbizalomra, kitartásra, szorgalomra és sok-sok munkára volt szükség. Szerencsére gyorsan kiderült, hogy van mit keresnünk ezen a piacon, a munka, a szakmai tudás prognosztizálta, hogy lehet szép eredményt, sikert elérni. Lehet építkezni, növekedni, fejlődni, van perspektívája ennek a területnek, tevékenységnek. Úgy gondolom, mindezt sikerült bebizonyítanunk...