Testkép, divat, fenntarthatóság

A ruha identitásunk kiterjesztése

A szerző korábban már két alkalommal járt a városban, akkor a Deák Ferenc Megyei és Városi Könyvtár rendezett számára kötetbemutatóval egybekötött író-olvasó találkozót. Ezúttal egy szűkebb körben zajlott a beszélgetés. A téma persze hasonló volt, hiszen a testkép, a fenntarthatóság és a divat kapcsolata került szóba az est folyamán. Na, és az, hogy a testi-lelki egyensúly miképp vezethet el egy tudatosabb, fenntarthatóbb gardrób kialakításához.

Tánczos Mónika és Csalár Bence

Csalár Bence szerint a divat demokratizálódott a rendszerváltozás után, de ezzel együtt egy túlfogyasztás jött létre. Kialakult a "nincs egy rongyom, amit felvegyek" szindróma, pedig a legtöbb esetben tele van a szekrényünk. Ennek oka az impulzusvásárlás, amikor önmagunk jutalmazása, vagy a stressz levezetése miatt veszünk meg egy-egy ruhadarabot a gyors boldogság reményében. Azt ilyenkor nem mérlegeljük, hogy vajon fel tudjuk-e venni legalább háromféle "szettben" az adott ruhát, pedig a cél ez lenne. A Stílustérkép egy önismereti utazás is, ami ötleteket ad arra, hogy hogyan tudjuk saját stílusunkat kialakítani úgy, hogy közben ne másoknak akarjunk megfelelni.

Bence azt mesélte, hogy ő afféle festővászonnak használja a testét, és már nem érdekli, hogy ki mit gondol. Ezért keményen megdolgozott, gyerekkorában sokat bántották is öltözködése miatt. Mindig kísérletező típus volt, és azokat a stíluselemeket, melyekkel felnőttként is önazonosnak érzi magát, megtartotta. Könyvében sok önéletrajzi elem található, különféle interaktív játékokkal pedig gondolkodásra, önmaga jobb megismerésére ösztönzi az olvasót.
A divatszakértő azt vallja, hogy az öltözködés legyen egyfajta kísérlet és játék, melynek célja az önkifejezés, és hogy megtaláljuk magunkat. Ha elfogadjuk, hogy nem lehetünk mindenki számára tökéletesek, akkor leszünk igazán szabadok.

Szerinte sok nő az ágy alá söpri az identitását a gyermekvállalással, pedig nem egyetlen szerepből áll az élet, hiszen számtalan területen helyt kell állnunk, sokféle tevékenységet űzhetünk. Nem egy kategória alapján kell meghatározni magunkat. Lehetünk néha bevállalósabbak, máskor meg konzervatívok. A lényeg, hogy énünk újabb rétegeit bontsuk ki az öltözködés révén, és hogy minden tevékenységhez, élethelyzethez megtaláljuk a saját magunk öltözékét. A ruha ugyanis nem más, mint az identitásunk kiterjesztése. Ha jóban vagyunk magunkkal és a ruháinkkal, akkor az egyes darabok fenntartására, ápolására, javítására is lesz energiánk (pont úgy mint egy párkapcsolatban, ha ott konfliktus akad). Mindez azt eredményezi, hogy kevesebb felesleges ruhát vásárolunk, s amink van, azt sokáig viseljük, variálva, megújítva az egyes darabokat.