Család a gyülekezet ölelésében

A rendezvényt Hodánics Péter lelkész és Balaicz Zoltán polgármester köszöntője nyitotta meg, majd a gyermekkórus állt színpadra. A polgármester reményét fejezte ki, a program hagyománnyá válásával kapcsolatban.

Míg fogytak a jótékonyan kínált sütemények és egyéb falatok, vidáman zsibongott az ugrabugráló gyereknép, addig a felnőtt előadásokra kukkantottunk be. Érdekes témákkal készültek a téma helyi szakértői, egyben gyülekezeti tagok. 

Dömötör Monika gyógypedagógus két elszármazott, s talán méltatlanul a feledés homályába került nő munkásságáról szólt. Szász Zsuzsa fotóművész „Gyermekünk szótlan nyelve” címmel adott ki albumot, melyben gazdag képanyaggal illusztrálta már újszülött kortól kezdve a kicsik gazdag érzelemvilágát. Az ’50-es években készült fekete-fehér fotókat leírások mellékelik. Ezenkívül prof. dr. Kopp Mária kutatásairól is beszélt az előadó, mely a magyar lelkiállapot feltárását célozta. A 2005-ben végzett felmérés védőnők közreműködésével zajlott és érdekes adalékkal szolgált a férfiak és nők esetében az egészséget veszélyeztető tényezőkről. 

Gaál Boglárka családterapeuta a családi (lélektani) örökségekről szólt, a generációkon át ható élményekről, traumákról, megtapasztalásokról. (A transzgenerációs hatások létét néhány éve végzett kísérletek is alátámasztják.) A történet tehát nemcsak a tervezett vagy nem kérdéssel kezdődik, hanem annál régebbre nyúlik. Bár az előbbi önmagában is meghatároz egy sorsot. Hiszen a magzat nemcsak táplálékot kap az anyai szervezettől, hanem annak érzelmi állapotába is belekerül. Ahogy az élet első heteiben kialakuló vagy elmaradó ősbizalom is alapvető lesz a későbbiek során. A kezdeti szeretethiány megpecsételi a sorsot. Hiszen ezek után nehéz lesz bármilyen esetben elhinni, hogy szerethető vagyok, elfogadható vagyok. Az első érintések is fontosak, nem véletlen a koraszülötteknél alkalmazott „kenguru módszer”. 

- A korai traumák, negatív élmények, ha nincsenek kimondva hihetetlen hatással vannak, rombolnak, generációkon át továbbadódnak – mondta a szakember. – Minden családban van feketebárány, rossz házasság, egy vagy több „csontváz a szekrényben”, titkok. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy őszintén, őszintén, őszintén. Kimondani, felvállalni. Ez az identitás keresést segíti. Tudattalanul megy át a generációkon a pozitív és negatív lelki örökség. A felnőttek sokszor félnek kimondani az igazságot, mert hogy viseli majd a gyerek? Jobban, mint a felnőtt. Ami igazán nagy teher, az a hazugság, az ártalmasabb. Mert amit kapunk, továbbadjuk. A kört megszakítani a kimondással lehet. A bántalmazó, elhanyagoló szülőknél is távolabbra kell nézni. Ők is voltak bántalmazott és elhanyagolt gyermekek. Ez a mintájuk és a minták nagyon erősek, de megváltoztathatók. Nem kell azonban tökéletesnek lenni, az is halálra ítélt cselekedet. Sem a felnőttek álmát a gyerekre erőltetni, mert nem biztos, hogy ugyanaz. Viszont az örökségbe kapott humorért mindenki legyen hálás, ez sokat elvesz az események éléből. 

S végül egy jellegzetes magyar lelki örökségre is utalt az előadó. Az érzelmek kifejezése, a szívből jövő ölelés népünk sajátja. Bár ez nem mindenkinek könnyű, de tanulható. S mielőtt még mindent a felmenők nyakába varrnánk, tudni kell, hogy van saját akarat, saját gondolat és a tettekért felelősséget kell vállalni. A saját utunkra csak így tudunk lépni.

A napot Hajdúné Szabó Ágnes pedagógus előadás zárta, aki a hozott és kialakított, illetve napjainkban erősen átalakuló családi szokásokról beszélt.