Befőzés, aszalás, savanyítás

A nyár egyik fontos feladata a befőzés, aszalás, savanyítás, tehát a télre való előkészülés. A munkát családi összefogással, közös segítséggel ildomos elvégezni és nem szabad csupán az anyákat terhelni ezzel a feladattal. Az eltett gyümölcseink, zöldségeink csak akkor szolgálják az egészségünket, ha azok mentesek mindenféle kemikáliától, mindenfajta vegyszerektől. A táplálkozási tanácsadótól elöljáróban azt kérdeztük, miért érdemes saját magunknak befőzni?

Anyukám szíve is benne van

- Júniusban már startol a befőzés időszaka. Ilyenkor tölthetjük meg az éléskamránkat befőttekkel, gyümölcslevekkel, kompótokkal, musttal, lecsókkal, lekvárokkal, paradicsomlevekkel. Az eltett finomságok nem csupán a mi örömünket szolgálhatják, de a váratlanul érkező vendégeknek is feltálalhatunk belőlük. Sokan kérdezhetik, de kinek van erre ideje ebben a rohanó világban. Ha anyáink, nagyanyáink gépesítés nélküli háztartásában sikerült, akkor nekünk miért ne menne?! Nem mindegy, hogy milyen lelkülettel állunk hozzá egy munkához, feladathoz. Az idő és a pénzbeosztás művészete is elsajátítható. Az sem utolsó szempont, hogy annak, aki nyáron megtöltötte a kamráját, annak a téli hóban, sárban már nem kell cipekednie. A nyáron saját magam által eltett élelmiszer sokkal olcsóbb, egészségesebb, mint a boltban vásárolt.

- Az áruházakban beszerezhető élelmiszerek károsak?

- A szervezetünket becsaphatjuk ugyan a sok ízfokozót, a mesterséges állományjavítót, a természetes aromának csúfolt vegyszereket tartalmazó étkekkel, az aromahadjárat ártó készítményeivel, de mindez hiányállapothoz vezet, aminek következménye a farkaséhség és bekövetkezik, hogy egyszerre leszünk túlsúlyosak és alultápláltak. Aki tartalmas ételt fogyaszt, az nem lesz aromafüggő és azt nem gyötri a napjában négyszeri, ötszöri étkezés ingere. A gyomornak, az emésztőszerveinknek egyaránt szüksége van étkezési, emésztési és pihenési időre. Testünk minden része megkívánja a maga táplálékát. Az agynak, az izmoknak, a csontoknak, idegeknek is meg kell adjuk a maga részét. Az egészség alapja az egészséges sejt. Az egészséges sejtműködéshez viszont megfelelő tápanyag kell. Vitaminok, ásványi anyagok és védelem a DNS számára. Még a szegény parasztság is jobban volt ellátva tápanyagokkal a középkorban, mint a jóléti társadalmak gyermekei manapság. Egyre jobban kedveljük a futószalagon készült ételeket, egyre ritkábban akarunk a tűzhely mögé állni. A legfontosabbat, az egészséges ételek elkészítését mérnökökre, kémikusokra, technikusokra hagyjuk. Mindenki, mindig szabadon dönthet arról, hogy miként gombolyítja élete, étkezése fonalát. Sajnos az étkezési szokásainkat nem az egészséges táplálkozás irányítja, hanem az eldeformált ízlésünk. Az étkezés fő indító oka a testi erő megtartása, növelése, nem pedig a hamisított aromák, a felturbózott zamatok hajhászása. Csak a saját döntésünkön múlik az immunrendszerünk egészségesen tartása is.

- Mi szükséges az egészséges befőzéshez?

- Egészséges, tisztára mosott, friss gyümölcs-zöldség, kiforrázott befőttesüvegek, nátrium benzoát, celofán, egy kosár a dunsztoláshoz, majd a lakás leghűvösebb helyisége, kamrája. A gyümölcsök eltevéséhez én kristálycukor helyett évtizedek óta csak mézet, a zöldségekhez pedig csak sót használok. A cukor túlterhelést végez a szervezetünkben, izgatja az emésztőszerveket és megtámadja az agyat, eltömíti a szervezetet, székrekedést okoz. A cukor nem tápanyag, hanem üres kalória és szénhidrátbomba csupán. Csak mi túlozzuk el az élvezeti értékét. A cukor ráadásul gyengíti a fehérvérsejtek baktériumölő képességét. Szervezetünk akkor fog saját maga ellen támadni, ha cukorral és egyéb káros anyagokkal legyengítettük az immunrendszerünket. Már nyolcféle rákbetegség köthető a túlzott cukorfogyasztáshoz. Iskoláskorú gyermekeknél tapasztalták, hogy az étrendben lévő nagy mennyiségű cukor lerontja, gátolja a homloklebeny működését. A finomított cukor nem agytáplálék, hanem éppen az ellenkezője. Befőzés során a méz is veszít ugyan tápértékéből, mégis sokkal egészségesebb a kristálycukornál. Ecetet nem érdemes az alaplé folyadékába tölteni, mert az öli a vörösvér-sejteket. A nátrium benzonátot pedig csak a celofánra teszek, majd erre csavarom a befőttes üveg tetejét. Majd egy kosárban jól betakarva, szárazdunsztba teszem egy napra. A befőttjeim soha nem érintkeznek semmiféle tartósítószerrel, mégsem romlanak meg semmikor. A fagyasztott ételekben csak kevés vitamin és ásványi anyag marad meg, ezért nincs fagyasztószekrényem sem.