A lakókocsizást meg kell tanulni

 Utazás szabadon, kempingről kempingre

Férjével ugyanis 2019 végén vásároltak egy utánfutós lakókocsit, és azóta azzal járják a világot. Mint azt lapunknak mesélte, egy idő után ráuntak a szállodavilág és a szervezett utak monotonitására, kötöttségére; valami izgalmasabb, kalandosabb dologra vágytak. Pláne, hogy a gyerekek is felnőttek, és nem feltétlenül akarnak már a szülőkkel nyaralni. A házaspár így jórészt kettesben indul útnak.

Mészáros Anikó

A két utolsó nagyobb körutazásukról – vagyis Albániáról és Marokkóról – Mészáros Anikó előadást is tartott a könyvtár Kultúrák találkozása című programsorozatának keretében. Ennek apropóján beszélgettünk a lakókocsis utazás szenvedélyéről.

- Tulajdonképpen a férjem régi álma volt, hogy egyszer legyen egy lakókocsink. Annyira szilárd volt benne az elhatározás, hogy mire 2019/20 fordulóján vásároltunk egy utánfutós, négytengelyes járgányt, már szinte mindent tudott a lakókocsikról. Amit csak lehetett elolvasott a témában és lassan „megfertőzött” engem is. Miután megvettük, kicsit „fel is turbózta” és átalakította a kocsit, illetve annak lakóterét.

Albániai látkép (Forrás: Mészáros Anikó)

Innentől mindenkinek lehetnek romantikus elképzelései egy-egy ilyen utazásról, csakhogy – mint az Anikó meséli – nem ilyen egyszerű a történet. A lakókocsizást ugyanis meg kell tanulni. Egyrészt a vezetéstechnikát (amihez E kategóriás jogosítvány is szükséges), másrészt meg a használatot. Hogy hogyan működnek például a csapok, a vízszivattyú, hogy hová vezetik el a szennyvizet, na és hogy miképp tud két ember mindössze 12 liter vízből lezuhanyozni (nyilván jó gyorsan). A beépített napelemről, fűtésről, hűtésről nem is beszélve. És persze ott van a WC működtetéséhez szükséges kazetta is, ami ha megtelik, bizony cserélni kell. De szerencsére az európai autópályák pihenőhelyein általában van vízvételi lehetőség és kazettát is lehet cserélni, vásárolni. 

Most már kicsit viccesen hangzik, de a tanulási időszakot a Covid és a járványhelyzet jelentette számukra, hiszen a korlátozások miatt az első időszakban inkább Magyarországon belül mozogtak; fel a hegyekbe. A szerpentineken való közlekedés és a vadkempingezés „tudományát” volt idejük elsajátítani, így aztán egyre távolabbi és magasabb helyekre merészkedtek. Pedig mindig volt, aki féltette őket, például a „balkáni” régióktól.

- A férjem asztalosként és ezermesterként a technikai dolgokért felel, én pedig az utazások tartalmi részéért. Mindent nagyon pontosan meg kell tervezni, ami néha komoly felkészülést igényel. Könyvtárosként persze sok könyvhöz, valamint régebbi és újabb útleírásokhoz hozzáférek, de jórészt már az Interneten fellelhető tartalmak és a lakókocsis Facebook-csoport ad segítséget. Meglepő volt, hogy szinte az összes régebbi könyv a Balkán veszélyeire hívja fel a figyelmet, Albánia esetében pedig a „szemet szemért, fogat fogért” elvre. De mi azért nem ijedtünk meg! – tette hozzá tréfásan. 

Marokkó jellegzetes épületei...

Sőt, mint azt megjegyezte: ezek az utazások pont arra jók, hogy leszámoljunk egy csomó sztereotípiával. Romániában is, Albániában is és Marokkóban is mindenki nagyon kedvesen fogadta őket, szinte csak pozitívumokról tud beszámolni. Főleg a hegyek, kanyonok, szurdokok világa vonzza őket, de a városnézés, a történelmi helyszínek és az épített örökség megtekintése is mindig rajta van a listán. Azt mondja, csodás helyeken jártak és sokkal mélyebben meg tudják ismerni így az egyes országokat, régiókat, mintha csoportos utazásokon vennének részt, melyek csak a „kijelölt” útvonalakon kalauzolják a látogatót. Ők kempingről kempingre haladnak, és bejárják a környék nevezetességeit, vagy éppen eldugott helyeket fedeznek fel, ahol rajtuk kívül nincs más turista.

- Aki Albániába megy, leginkább arra a két végletre készüljön, hogy vagy autópálya van (ahol biciklisek is közlekednek), vagy egyáltalán nincs aszfaltozott út.  Ettől eltekintve az ország idegenforgalma óriási fejlődésen ment keresztül és egyre több a turista is.

Ami pedig az előítéleteket illeti, nem Albániában és nem is Marokkóban, hanem Spanyolországban érte őket egy kellemetlen eset; egyik éjjel arra ébredtek, hogy valaki betört a lakókocsiba. De szerencsére nagyobb baj és veszteség nem történt.

... és tevéi a sivatagban (Forrás: Mészáros Anikó)

Ahogy az Mészáros Anikó Marokkóról szóló előadásából is kiderült: a lakókocsis kalandok afféle önismereti utazások, néha meg párkapcsolati tréningnek is beillenek. A kényelemből és a komfortzónából való kilépés, a „messze lenni” érzése néha furcsa lelelkiállapotot idézhet elő, olykor még egy kisebb pánikroham is benne van a pakliban.

- A romániai Transalpina hágóin és a környező hegyekben éreztem azt, hogy félelmetesen gyönyörű helyen vagyunk, és hogy ott fent a magasban mennyire ici-pici az ember. Marokkóban pedig nemcsak kultúrsokkot éltünk át, hanem mindig ott motoszkált az a gondolat is a fejemben, hogy most tényleg nagyon távol vagyunk az otthontól. Ilyen korábban nem fordult elő.

Anikó szerint ez az utazási forma teljesen beszippantja az embert, mindig újabb és újabb felfedezni való vidékre bukkannak. Egyik utazás ötlete adja a másikat. Persze a munkahelyi feladatok és a véges anyagi források miatt nem annyiszor kelnek útra, mint szeretnének, de azért készülnek a folytatásra.

- A legjobb az egészben talán a szabadságérzés és a hegyek világa. Azt érzem, hogy egy-egy nép lelke, életmódja benne van a hegyek formájában, és csodás érzés ennek közelségében lenni.