„Múltbéli arcok” Keszthelyen

A tárlaton Kőnig Frigyes képzőművész arcrekonstrukciós rajzai, valamint Árpás Károly, Skultéty Gyula és Kustár Ágnes szobrászok „épített arc szobrai” is láthatóak. Orha Zoltán, a Göcseji Múzeum régésze, sajátos nézőpontból rendezte össze az alkotásokat és a leleteket, melynek törzsanyaga a Fejér megyei Perkátáról származik. A tárlaton a hunkortól a középkorig élt emberek szoborszerű és rajzos arcrekonstrukciói, egy komplett eredeti csontvázas sír, valamint az egykor élt rekonstruált arcú emberek népeinek tárgyi kultúráját reprezentáló leletei számítanak különösen érdekesnek. A művészi rekonstrukciók láttán az állapítható meg, hogy a különböző korokban élt emberek arca szinte semmiben sem különbözik a huszonegyedik századi utódokétól.

Arcrekonstrukciós kiállítás

A tárlatnyitó ünnepségen mondott köszöntőjében Ruzsics Ferenc polgármester megdöbbentőnek titulálta, hogy a feltárások csontvázainak koponyáiból a szakemberek már pontosan képesek rekonstruálni az egykoron élt emberek arcvonásait.

Havasi Bálint múzeumigazgató a vendégeket üdvözölve arról szólt, hogy a csontok általában nem a régészeti feltárások, ásatások legfontosabb elemei, most mégis előléptek. A múzeum egy új régészeti irányzatot fókuszba helyező olyan kiállításnak biztosít helyszínt, ahol arcot kapnak a koponyák, testet öltenek a csontvázak, mert profi szakmaisággal „megszólaltatják” őket.

Megnyitójában dr. habil. Kőnig Frigyes, a Magyar Képzőművészeti Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára kiemelte: a tudomány lehetővé teszi, hogy alapos anatómiai ismeretek és tehetség birtokában a képzőművészek hiteles arcrekonstrukciókat készítsenek az egykor élt emberekről. A csontok igenis mesélni tudnak a régi korok emberi sorsairól. Az arcrekonstrukciók valójában korábban feltárt emberi maradványok rajzi és szobrászati feldolgozásai, amelyeket a Magyar Képzőművészeti Egyetem Művészeti Anatómia Rajzi és Geometriai Tanszék hallgatói, valamint képzőművészek alkottak meg régészeti ásatások során feltárt emberi maradványok, koponyák alapján.

A rector emeritus emlékeztetett rá: a perkátai temetőfeltárások alapján, nyomon követhető a pogányból kereszténnyé vált magyarok temetkezési szokásainak változásai, a kun temetkezési szokások sajátosságai és a településen található templom építéstörténete, amely jól összevethető a Dél-Dunántúlon ma is álló szakrális épületeinkkel.