Inflációs pénzek a vitrinben

Értéktelen százmilliók a világháború után

Tíz pengő, húsz pengő, száz pengő, majd százezer pengő, egymillió pengő, egymillió B.-pengő – hiába hangzik jól a szám a bankókon, a valóság az volt, hogy ezek a pénzek szinte alig értek valamit. Mint azt Eke István régész-térinformatikus a pénzekkel kapcsolatban elmesélte: római kori érméket keresett a múzeum numizmatikai gyűjteményében, amikor a kezébe került az inflációs pénzeket tartalmazó doboz. Mivel a témáról sok szó esik napjainkban is, ezért a második világháború utáni pengőket választották a hónap műtárgyainak.

Persze nemcsak a korszak története izgalmas a muzeológusok számra, hanem a bankjegyek külleme – szépsége és kidolgozottsága – is figyelemre méltó. Ha úgy tetszik vitrinbe illő. Bár a maga korában az emberek inkább a fiók mélyére süllyesztették az értéktelen bankókat.

A második világháborút követő gazdasági válság hatására 1946. július 10-én a magyar infláció világrekordot döntött. Ezen a napon 348,46%-os pénzromlás következett be, vagyis az árak 11 óra alatt duplájára nőttek. A fizetéseket így célszerű volt villámgyorsan elkölteni. A legnagyobb forgalomba kerülő papírpénzt százmillió B.-pengő címlettel bocsátották ki. Ez a világtörténelem legnagyobb címletű bankjegyének számít.

1946. augusztus 1-jén aztán bevezették a forintot, amely sokáig értékálló fizetőeszköznek bizonyult, a régi pengőket pedig sokan eldobálták, vagy a fiókban hagyták; így sok régi bankó maradt meg az utókornak.