Egy picit mindenki tehet(ne)

Beszélgetés Föőr Gábor rendezvényszervezővel

- Azt látom, hogy az emberek bele vannak fáradva a segítségnyújtásba. Azt gondolják, majd valaki más megteszi. Ez nekem furcsa, gyerekkoromban nem volt olyan, hogy bajban lévő mellett elmennek az utcán, ma meg igen. Nem tudom mi történt velünk. Ezért gondoltam, hogy el kellene indulni másfelé. Spontán ember vagyok és amikor láttam, hogy milyen nagy bajba került a hölgy, akitől ellopták a biciklijét, ami a munkába járáshoz fontos volt neki, felajánlottam egyet. Mert ha tudok segíteni, akkor miért ne? – mondja Gábor, aki egyébként találhatna indokokat a „miért ne”-re hiszen rendezvényszervezőként most az ő bevételi forrásai is kiesnek. – A hölgy nem is gondolta komolyan, hogy adom a kerékpárt, de azt mondta, már a gesztus is nagyon sokat jelentett neki. Amikor pedig átadtam, sírva fakadt örömébe. De hozzáteszem, két barátom azonnal csatlakozott és a felszerelésben és a szállításban segítettek.

Úgy gondolom ez így működhet. Egy kicsit mindenki tud tenni a szomszédjáért, meg az is az ő szomszédjáért, a közösségért. Akkor is, ha anyagilag nehezebb. És nem a reklám miatt meg a viszonzásvárás miatt, hanem, mert ilyent tenni nagyon jó érzés, el sem lehet mondani szavakkal. Mindenki tehetne egy picit és nagyon szép lenne a világ. Akinek kevés van, az segíthet kicsiben. 

- Ezt a gondolkodásmódot a családból hozod?

- Igen. A nagyszüleim és a szüleim is így élnek. Nagyon jó példát láttam, szerencsés vagyok. Ami van, azt meg tudom becsülni. A nulláról kezdve hoztam létre egykor a főiskolás klubot. Nem volt egy fillérem se, csak a lelkesedésem, meg láttam, hogy hiányzik egy ilyen hely a városban. Sikerült szponzorokat találni és megvalósult az álmom. Amikor problémák lettek és újból nulláról kellett kezdenem, az ország legnagyobb Retro Fesztiváljait hoztuk létre. Ha félünk felkelni a fotelből, soha nem történik semmi. Meg tényleg végigjártam a szamárlétrát is, 17 évesen pohárszedőként kezdtem. Aztán amikor választanom kellett a gazdasági főiskola kínálta jól fizető állás, vagy a bizonytalanabb, de nagyobb örömöt jelentő rendezvényszervezés mellett, az utóbbit választottam. 

- Hogy vészeled át a mostani időket?

- Van tartalékom, mert nem szórtam el annak idején a bevételem. És tervezek arra az időre, amikor újra indulnak a dolgok. Fesztiválokban is gondolkodom, illetve közösségi megmozdulásban, ami egymás segítésére fókuszál, de ez még csak terv szinten van.

- A szemétszedés hogyan jött?

- Többször olvastam, hogy panaszkodnak, milyen szemetes a Kosztolányi utca egy szakasza. Fogtam magam, rászántam két órát és összeszedtem a szemetet. Azért az furcsa, hogy elmennek mellette az emberek, miközben kisgyerekek is járnak arrafelé, akár veszélyes is lehetett volna. Az embert jellemzi, hogy mennyire igényes a környezetére. És jó érzés volt a végén látni a tisztaságot, ami még egyelőre megvan. Egyébként a városvezetés odafigyel a lakosság ilyen jellegű jelzéseire és az országos dolgokra rálátva azt kell mondanom, hogy Zalaegerszegen kiemelkedő tisztaság van, az illetékesek jól végzik a dolguk. De akár minden ember felvehetne három-négy szemetet és máris jobb lenne minden. Nem csak kommentelni kell, hanem felállni és nekiállni. Mert milyen világ lenne az, ha mindenki azt mondaná, ez nem az én dolgom? Hogy előbbre lépjünk, ahhoz mindenkinek a jobb hozzáállása szükséges. Negatív módon nem lehet előbbre jutni. És minden rosszban meg kell látni a jót.