A tanulás volt az egyetlen kiút

Dr. Alotti Nasri, a Zala Megyei Szent Rafael Kórház szívsebészetének osztályvezető főorvosa, a város díszpolgára volt a zalaegerszegi Lokálpatrióta Klub legutóbbi vendége. A főorvossal Iványi Ildikó, a klub vezetője beszélgetett.

A Damaszkuszban született (1958), palesztin származású orvos immár 25 éve itt él, így egy kicsit már ő is lokálpatriótának érzi magát. Mint mondja, az itteni emberek kedvessége, tisztelete, és az, hogy maguk közé fogadták többet ér neki bármi másnál. Gyermekkora nem volt ilyen nyugodalmas; az arab-izraeli háború miatt családja állandóan vándorolt, menekült. Éveket töltöttek egy jordániai menekülttáborban. Sátorban laktak, az iskoláit is sátorban végezte, egy cirkuszi méterűben. Itt egyetlen kiút volt, a tanulás. Mert ha minden el is veszik, a tudás az megmarad.

Alotti Nasri a Lokálpatrióta Klubban

A táborban is megtalálta az élet pozitívumait: a közösségben gondolkodást és a természet szeretetét. Itt dőlt ez az is, hogy orvos lesz. Ehhez azonban kellett egy sajnálatos esemény; kilenc éves volt, mikor édesanyjáról kiderült, hogy szívbeteg. Egy fiatal orvos gyógyította, akinek tehetségét, tudását csodálva döntötte el, hogy ő is orvoslással szeretne foglalkozni.

Hogy miért éppen Magyarországra jött? Mint meséli, abban biztos volt, hogy Európában szeretne tanulni, és első körben még Németországban gondolkodott. Csakhogy édesapja nagyon nem örült annak, hogy az elsőszülött fia ilyen távol akar kerülni a családtól, ezért maradásra bírta. Emiatt jó néhány ösztöndíjat lekésett. Végül mégis eljött a pillanat, amikor döntenie kellett. Vicces, de – mivel gyerekként bélyegeket gyűjtött – egy 1968-as, téli olimpiai bélyegsorozat miatt voksolt hazánk mellett. Azt gondolta, hogy ahol ilyen gyönyörű bélyegek vannak, az csak jó hely lehet. Így 1976. októberében megérkezett Magyarországra, mint orvostanhallgató.

Akkor még egy szót sem beszélt magyarul, ám szorgalma és kitartása miatt néhány hónap alatt olyannyira megtanult, hogy simán letette a félévi vizsgáit. Így nem kellett évet halasztania az egyetemen. Előbb Szegeden volt orvostanhallgató, majd a szerelem Budapestre vitte. Az általános orvosi szak után általános sebészetből szerzett szakvizsgát. Közben mindvégig tudta: szívsebész szeretne lenni. Mikor öt és fél év sebészet után ez az álma teljesült, és ment az új munkahelyére reggel dolgozni, az első ember, akivel 6 óra 30 perckor összefutott, az dr. Papp Lajos szívsebész professzor volt. Az ő tanítványa lett, s vele érkezett Zalaegerszegre is huszonöt évvel ezelőtt.

Mint pálmát ültetni az északi sarkon, olyan volt a zalai megyeszékhelyen életre hívni a szívsebészetet – fogalmazott. Hiszen itt egy egyszerű közkórházban kellett ennek a feltételeit megteremteni, míg máshol rendelkezésre állt egy egész egyetemi infrastruktúra. Sok vita övezte ezt az időszakot, s kaptak hideget, meleget. Ma már régiós központtá vált a zalaegerszegi szívcentrum, ami azt jelenti, hogy 1 millió 130 ezer beteg ellátáséért felelnek. A kezdetek óta csak maga a főorvos több mint négyezer életmentő műtétet hajtott végre. Mint mondja, mivel szenvedélyesen szereti a munkáját, ezért a többórás műtétekbe is képes teljesen belefeledkezni. Tudja, hogy lassabban dolgozik, mint mások, de precízsége miatt nem szereti elsietni a dolgokat. Nem is az a célja, hogy gyorsan végezzen, hanem hogy minden aznapi feladatot maximálisan elvégezzen. Így másnap nem hátrányból indul a napja.

A klubban azt is elmesélte: nem tud közömbös lenni a közel-keleti hírek, események iránt. Damaszkuszban született, az emberiség egyik legrégebbi városában, ami tele van kulturális örökséggel, történeti értekkel. A szülei őt nyitottságra, szorgalomra, elszántságra, érdeklődésre nevelték. Mások felé is így közeledik. Hiszi, hogy mindig, mindenben (a világpolitikában) is meg lehet találni a párbeszédet, csak engedni kell önös érdekeinkből. Addig is mit tehetünk, mi egyszeri emberek? Bosszankodhatunk, de közben azért mindig tegyünk valami jót is.