Kirándulás: Pálosok nyomában

Június 8., szombat 8-19.oo óra
Kirándulás: Pálosok nyomában
Salföldi Pálos Kolostorrom; Zalacsány-Örvényeshegy

A salföldi romot külön élményként lovas kocsikkal közelítjük meg, ahol velünk tart Schőnerné Pusztai Ilona műemléki tervező (kora 86 év) Ybl-díjas okleveles építészmérnök, a Möller István Emlékérem Bizottság tagja, számos baranyai középkori templom, valamint a pécsi középkori egyetem építészeti-rekonstrukciós munkálatainak vezetője, aki 1962-től 1967-ig folytatódó salföldi ásatásokkal egy időben a megmaradt romok állagmegóvását megtervezte és a munkálatokat irányította és első kézből meséli el saját élményeit.
Szakmai vezetőink: Pető Zsuzsa Eszter régész-muzeológus, pálos kutató, a Pálosok című kiállítás kurátora, a Magyar Nemzeti Múzeum régésze, a Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulat, a Magyar Régész Szövetség, az Európai Régész Szövetség, a várkutató Castrum Bene Egyesület, illetve a Hungarikum Bizottság Természeti és épített környezet Szakbizottság tagja.
Simmer Lívia régész, történész, régészeti osztályvezető, régész-főmuzeológus Zalaegerszegi Múzeumok Igazgatósága Régészeti Osztály, Castrum Bene Egyesület tagja.

Salföld: Az eredeti templom valószínűleg nem a pálos rend építészeti munkájának eredménye, hanem a szerzetesek egy már meglévő román kápolnát vettek birtokukba, amit később körülépítéssel saját igényeik szerint kibővítettek. Az újjáépített templom már a pálos rend sajátos építési stílusának jegyeit viseli: a templomépületet keletre tájolták, ehhez a kolostor északról csatlakozik.
A salföldi pálos kolostort az Atyusz nemzetségből származó kőkúti Sal család alapította 1263 előtt, majd Szent Mária Magdolna tiszteletére szentelték fel. A kolostort először Pál veszprémi püspök említi „Kőkút sancte Maria Magdelene” formában egy Boldog Özséb által készíttetett 1263-as összeírásban. Ebben IV. Orbán pápa felhatalmazására a pálos rend első kolostorait írták össze, hogy a pápaság megállapíthassa, bejegyezhető-e a remeteség szerzetesrendként. Az összeírt hét kolostor közül csak a bakonyszentjakabi találtatott rendi működésre alkalmasnak. Valószínűleg ekkor épült az eredeti román stílusú egyhajós templom, a kerengő, valamint néhány köréje telepített remetekunyhó.

Zalacsány/Örvényeshegy: Az örményesi kolostor története 1378-tól ismert hiteles forrásból, amikor az örményesi perjel Eleket elcserélte egy másik birtokért. Az alapítás azonban már korábban történhetett, talán már a 13. század végén. 1378 után a 14. század végéig folyamatosan követhető a kolostor története. 1388-1503 között olyan jelentős birtokadományokkal gyarapodott, hogy a rend egyik legjobban ellátott kolostora lett. Kegyura mindvégig a Kanizsai család volt. Sőt, a Documenta Artis Paulinorum szerint e Boldogasszonyról nevezett örményesi kolostort ez a Kanizsai család is alapította 1378 előtt, első lakói pedig valószínűleg az Elek-Szigete kolostorból települtek át. Más források konkrétan megnevezik az alapítót, amely szerint a kolostort “Kanizsai Miklós tárnokmester, Zala, Vas és Sopron vármegyei főispán alapította 1390 körül a Boldogságos Szűz tiszteletére, a pálos szerzetesek számára.” Kanizsa területe – amelyhez az örményesi rendház is tartozott később – a 13. század közepétől, amikor a forrásokban felbukkan, nagyrészt két jelentősebb birtokos kezén van. Károly Róbert 1323. évi adományozása révén került az Osl nembeli Lőrinchez, amikor a Kanizsai család alapítójának adta Kanizsaszeg várát és tartozékait. Lőrinc, aki a király pártjára állt, 1319-ben foglalta el a várat Károly Róbert számára. Lőrinc fia, Kanizsai Miklós alapította tehát egyes források szerint az örményesi pálos kolostort. Tudjuk, hogy miután egészségi állapota miatt hivataláról leköszönt, Kanizsára vonult vissza és itt hunyt el 1404 márciusában. Az általa emeltetett örményesi kolostorban lett eltemetve.
Kísérőnk: Szick Gergely +36 70 311 8536
Utasaink felszálláskor audio guide készüléket kapnak, hogy az előadások közben zavartalanul nézelődhessenek.