Trieszt: a kikötői kocsmától a Habsburg kilátásig

Olyan várost keresett, ami kisebb, élhetőbb, ahol barátságosabbak az emberek, de azért a hangulata mégis hasonlít valamelyest a magyar fővároséra. Bónuszként az se nagy baj, ha van tengerpartja.

Trieszt a krémes eszpresszók, sűrű cappuccinók és frissítő Aperol spritzek közege, ahol a Tiramisu és a Sacher-torta (gasztro)kultúrája éppen olyan csodásan megfér egymás mellett, mint a római kori színház maradványa, a kikötő régi világítótornya, vagy néhány neoreneszánsz és szecessziós épület.
Olvastam egy utazó blogger cikkét is, akinek pont az nem tetszett Triesztben, hogy a város sem nem tipikusan osztrák, sem nem olasz. Ízlések és pofonok: nekem ez a kétarcúság (sőt, inkább multikulturalizmus) nagyon is bejött, már csak azért is, mert a kikötőváros főbb nevezetességei gyalogosan is elérhető távolságban vannak egymástól, így hangulatunktól függően szinte cikázhatunk az „olasz” és „osztrák” városrészek között. Vagy szimplán csak elidőzhetünk valamelyik szekcióban. Mondjuk a kikötő egyik csendes bárjában; ahonnan végignézni az október végi naplementét egy Aperol spritz mellett nemcsak idegnyugtató, hanem lélekemelő dolog is.

(...)

A címben nem véletlenül emlegettem „Habsburg kilátást”, nos ehhez a népszerű Miramare-kastélyhoz kell eljutni. Némi buszozás után egy hangulatos tengerparti sétányon át érkezünk meg a 19. századi palotához, amelyet Maximilian, vagyis magyarul I. (Habsburg) Miksa osztrák főherceg, későbbi mexikói császár építtetett maga és felesége, Sarolta számára...

Teljes bejegyzés, fotókkal itt:

https://kultourvidek.hu/trieszt-a-kikotoi-kocsmatol-a-habsburg-kilatasig/

Forrás: https://kultourvidek.hu/