Semleges álarc és a mászás öröme – Mégsem tűnik el a Fekvő férfi?

Mindezek hatására nemrég arról értesültem a polgármesteri hivatal egyik munkatársától, hogy a tervező cég figyelmét felhívták a szoborra (illetve arra, hogy a tervekből nem derül ki mi lesz a sorsa), és az iroda azt ígérte, hogy megmarad az alkotás. Találnak neki helyet az új téren. Nagyon remélem, hogy ez valóban így lesz! Amennyiben igen, akkor ez a KulTour-Vidék olvasóknak is köszönhető. Szívből örülök annak az összefogásnak, ami néhány óra leforgása alatt kialakult a Facebookon! Legalább most már remény van. (Emiatt egy szép tavaszi nyitóképet is kerestem, amit még 2017-ben készítettem.)

Hogy szerintem miért jó ez a szobor (annak ellenére, hogy sokan azzal együtt kedvelik, hogy “ronda”) és miért gondolom azt, hogy a téren kellene maradnia, néhány mondatban leírom. Pláne, mert engem meg könnyen érhet az a vád, hogy nosztalgiából kötődöm hozzá, hiszen gyerekkoromban a nagyszüleim éltek a közelben, most meg én. Szóval hazai pályáról van szó. De nemcsak érzelmeim, hanem érveim is vannak.

1. A szocializmus évtizedei alatt készült köztéri művekkel szemben szinte mindig ideológiai kifogás merül fel. Gyakran még akkor is, ha tartalmilag semmi sem utal az egykori rendszer “éltetésére”. A szobrok formai megoldásai és a korabeli anyaghasználat azonban már önmagában elég ahhoz, hogy beinduljon az asszociáció (és az ellenszenv). Ez akár a Fekvő férfi esetében is igaz lehet. Pedig ha jobban belegondolunk (és megnézzük), simán társíthatnánk hozzá az antik világ ábrázolásait is. Az eredeti színházépület és a tér kialakítása a virágágyásokkal, térkövekkel és térelválasztó támfallal (amin a szobor helyet kapott), persze valóban inkább szocmodern benyomást kelt. De eredendően egy jól szerkesztett, geometrikus tér ez. Itt most sokkal inkább a Földönjáró toronyóra tűnik “beletrollkodásnak”. (Annak ellenére, hogy alapvetően jó ötletnek tartom, az óra megőrzését és bemutatását.) Szóval az eredeti struktúrát figyelembe vevő átalakítással bőven a helyén maradhat(na) a szobor (és még a toronyaóra is).
2. Tartalmában szerintem semmi sem utal arra a rendszerre, amelyben a szobor született. Nekem sokkal inkább amolyan Ecce homo! jelentéssel bír. Mezítelen férfialak, kezében az álarccal. A kezében, vagyis nem az arcán! Tehát már levette, vagy még nem vette fel. Nem játszik, nem játssza meg magát. Se maszk, se jelmez, se szerep. Egy kiindulási (ártatlan) állapot, amiből bármi lehet. Jó és rossz, pozitív vagy negatív hős egyaránt. (Lehet, hogy nem is akar hős lenni.) Maga az álarc sem fejez ki semmit. Teljesen semleges a “mimika”. Mintha nem is akarná a nézőt semmilyen módon befolyásolni. Önmagunk tiszta (és szintén ártatlan) állapotát tükrözi vissza.
3. Ritka Zalaegerszegen a horizontális elrendezésű szobor, amire fel lehet mászni, rá lehet ülni. A gyerekek és kamaszok a mai napig szívesen élnek ezzel a lehetőséggel. Mivel nem egy emlékmű szoborról van szó, vagyis nem koszorúzzuk, nem kell fejet hajtanunk előtte, még az a vád sem érhet senkit, hogy tiszteletlenül viselkedik vele szemben. Vagyis a mászás itt egyfajta tetszésnyilvánítás, játék, a tér (és a szobor) bevétele, pár percnyi uralása. Na, és egy másik perspektíva: magaslati helyről szemlélhetjük a környezetet. Vagyis egy jó érzés, élmény. Nem csíny, vagy gyalázás. Melyik gyerek ne ugorna rá egy ilyen lehetőségre!
Ha már gyerekek és műértelmezés: a fentiekből kiindulva pont a gyerekekkel lehet nagyon sok mindenről beszélgetni a szobor kapcsán. Nyilván a saját életkoruknak megfelelően. Maradva a színház, szerep, valóság, játék, képzelet, álarc, sőt kozmetikázott/filterezett arc vonalon. De az emberábrázolás, anatómia, mezítelenség, férfi test (úgy is mint identitás) szóba jöhet. (Nyilván a nagyobbaknál.) Mindez már pedagógia kérdése. Meg, hogy a mászáson kívül kérdez is-e valamit a gyerek.

Tényleg bízom benne, hogy a helyén (vagy legalább a téren) marad a Fekvő férfi. Részemről maximálisan kiállok mellette. Sőt, a szójáték miatt arra is gondoltam, hogy tiltakozásképpen kifekszem mellé, vagy rá… Utóbbi performansszal (öltözékemtől függően) aztán újabb értelmezési dimenziókat is nyithatok: hogy vajon nőként teszem-e ezt, vagy egészséges (nagy)apa-lánya kontaktusként, netán a semleges, lázadó kamasz uralkodik-e el rajtam… 😉

Eredeti bejegyzés több fotóval itt:

https://kultourvidek.hu/semleges-alarc-es-a-maszas-orome-megsem-tunik-el-a-fekvo-ferfi/

Forrás: KulTour-Vidék