Csemegéző
Puccs az apátia ellen - Beszélgetés Tóth Norbert képzőművésszel
A kérdés olyannyira izgalmas, hogy megér háromórányi buszozást is Zalaegerszegről Budapestre. Tóth Norbert képzőművész ugyanis a fővárosi Puccs nevű projektgalériában mutatta be Zénonok című installációját. Szívesen mondanám, hogy a látogatással és az interjúval merényletet követtünk el ellene (kezdetben volt ilyen tervem), de a találkozáshoz sajnos muszáj volt időpontot egyeztetnünk.
A Puccs csak néhány lépésre van a Rákóczi téri metrómegállótól, egy szürke, belvárosi kis utcában. Mivel már sötétedés után értünk a helyszínre, sokkal intenzívebben hatott a galária utcára kivetülő fénye. A kiállítás részeként az alkotó a belső teret utópisztikusan színesre tervezte: a kék, vörös és sárga árnyalataival és annak esti megvilágításával a naplemente hangulatát szerette volna a kopár utcába csempészni. Eddig szándékosan nem mondtam, de Tóth Norbert installációját, vagyis a művészi projekt aktuális állapotát "csak" a kirakatból nézhette meg az egyszeri látogató. Akik igazán kíváncsiak voltak az akcióra, azoknak viszont érdemes volt többször is ellátogatni a galériához, hogy láthassák Zénon apránként szétmálló, széttöredező (agyag)fejét. A kiállítás több mint három hete alatt ugyanis az ókori figura hatpercenként vízágyú-fröccsöt kapott az arcába. Ottjártunkkor már egy óriási lyuk tátongott az arckoponyán, elég ijesztő és nyomasztó látványt keltve.
- Kicsoda Zénon, és miért került többesszámba a kiállítás címében?
- Mert két Zénon volt az ókorban. Az eleai, aki a paradoxon elméletével foglalkozott, és a kitioni Zénon, aki a sztoikus filozófiai iskola alapítója volt. Meglepő módon a Google kereső mindkét személyhez ugyanazt azt az arcot dobja ki. Ez érdekelni kezdett. Az egész projekt ötlete egyébként onnan ered, hogy évekkel ezelőtt művészettörténet órához híres ókori személyek ábrázolásait kerestem az Interneten. Így láttam meg a két Zénont, gyakorlatilag egy fejjel. Ez elindított bennem egy játékot. Ráadásul ha valami drámaiságot akarunk kifejezni, akkor az ókori férfiideál, vagyis a szakállas, gondolkodó férfi karaktere pont alkalmas erre.
- Választhattad volna a paradoxon képviselőjét is, de inkább a sztoikus "úton" indultál el. Miért?
- Mert menet közben arra is rájöttem, hogy annak idején az egyetemen mennyire szerettem a görög filozófia órákat, ezen belül is a sztoikus filozófiát. Ami nyilván egy szélsőséges gondolkodás volt akkor. Érdekelt, hogy napjainkban mindez mennyire működhet. Az apátia, a dolgokba való beletörődés, a bölcsnek tűnő belenyugvás lehet, hogy az ókorban egyfajta kivonulás, vagy tiltakozás volt. Vajon mit jelent mindez ma, és mi lehet a következménye annak, ha nem akarunk dolgokkal foglalkozni. Néhány éve a zalaegerszegi Városi Hangverseny- és Kiállítóteremben nyílt tárlatomon amúgy már látható volt Zénon, a mostanihoz hasonlóan egy erózió "áldozataként". Most újraalkottam és más kontextusba helyeztem a figurát...
A teljes beszélgetésért kattints ide:
https://kultourvidek.hu/puccs-az-apatia-ellen-beszelgetes-toth-norbert-kepzomuvesszel/
