Nőnap utáni gender-elmélkedés - Veszedelmesek -e az újkori viszonyok?

Ha már egyszer megvalósult az egyenjogúság (elvileg), és tényleg összehasonlíthatatlanul több lehetősége van ma egy nőnek bármihez, mint a 19. században, vagy azt megelőző korokban, akkor miért ragozzuk még mindig ezt a témát? Az meg hogyan lehet, hogy miközben a gender épp a nemek közötti különbségeket igyekszik minimalizálni társadalmi szinten, egyre több sztereotípia kering arról, hogy milyennek is kéne lennie az igazi nőnek, vagy férfinak?

Európán belül olyan komolynak tűnő különbségeket tenni, hogy lengyel nők, meg olasz nők, meg magyar nők... és így tovább. Annál is inkább, mert szinte ugyanazon üzletláncok ruháiból válogatunk, kulturális fogyasztásaink terén is sok közös pont akad; gondoljunk csak a mozikban futó filmekre, zenei toplistákra, bestsellerekre, tévé-sorozatokra. Nagyon hasonló a mintakövetés; főleg a tízen-huszonéves városi fiatalok esetében. Vannak persze kisebb eltérések (mondjuk az ruhák színösszeállítását, a hajak hosszát, vagy a sminket illetően) az egyes országok között, de nem ordítóan nagyok. Bár éghajlathoz köthető, meg életszínvonalbeli különbségek is megmutatkoznak, mint ahogy temperamentumban, gesztusban is vannak eltérések, de összességében ezek még mind beleférnek az átlag európai képbe, vagy trendekbe.
 

Bővebben: itt

Forrás: KulTour-Vidék