Kísérleti toronyház, lifttel – 9 emeletnyi kétely és propaganda

A Kossuth Lajos- és a Petőfi utca sarkán 1966-ban felépült kilencemeletes lakóházról van szó, mely az úgynevezett magasépítkezés (bár pontosabb középszintes épületnek hívni) első kísérleti példánya volt a megyében. Nem csoda, ha az építkezést élénk figyelem kísérte mind a szakma, mind pedig az egyszeri járókelők részéről. De természetesen rendszeres témát adott a megye napilapjának is. A korabeli tudósításokból, helyszíni riportokból, újságírói jegyzetekből leginkább az látszik, hogy a közönség vegyes érzelmekkel fogadta az új építményt: bizonytalanság, értetlenség, kétely éppúgy megfogalmazódott, mint büszkeség is. Utóbbi főleg azért, mert ez volt az első liftes lakóház, ami elég menő dolognak számított akkoriban egy kisvárosban. De újdonságként hatott az épület egyedi kinézete, a házon belül a központi szemétgyűjtő, na és a ház tetejére helyezett két központi TV-antenna is. (A tudósításokból az is kiderül, hogy a magyarországi televízióelőfizetések száma 1967. januárjára érte el az egymillió főt, és a szám rohamosan emelkedett. Köszönhetően egy OTP hitelakciónak, illetve hogy bővült a részletre vásárolható TV-készülékek száma.)

A toronyház 1968-ban (forrás: Fortepan) és 2022-ben (fotó: pP)

A magasépület láttán érthetők a különféle érzelmi reakciók, hiszen ezekben az években komoly átalakulások, fejlesztések kezdődtek. A megszokott belvároskép lassan (sőt, nem is olyan lassan) eltűnt. Az alacsonyabb építésű házak helyén (vagy még azok szomszédságában) felhúzott “tornyok” amolyan betolakodóknak, idegen testeknek számítottak. Sokan tehát érzelmi okból, vagy környezetesztétikai szempontok miatt fejezték ki nemtetszésüket. A járókelők már 1965. januárjától figyelemmel kísérhették a Kossuth-Petőfi utcák sarkán álló épületek szanálását.

Az első toronyház tervezője, Szerdahelyi Károly egy vele készült interjúban maga is utalt arra, hogy az építész elképzelése nem mindig találkozik a közönség ízlésével. Ugyanakkor bíztak abban, hogy ha a többi tervezett középmagas épület is elkészül, akkor már kiegészül a városkép a kilenc-tízemeletes épületek látványával, és mindez egy egységesebb, esztétikusabb érzetet kelt majd a szemlélőben. Akárhogy is, a városkép változása miatt az itt élőknek, vagy ide érkezőknek újra kellett alakítaniuk a köztérhez való viszonyrendszerüket. Teljesen új fókusz-és igazodási pontok létesültek a belvárosban, ami egy idő után nyilván új találkozási csomópontokat, útvonalakat, térhasználati szokásokat alakított ki.

A Kossuth utcai toronyház sztorijában természetesen találunk némi “blamát” is. 1966. decemberében úgy sikerült átadni az épületet, hogy az tulajdonképpen nem készült el száz százalékosan. Arra még várni kellett cirka hat évet. (...)

élcelődésre adott okot az első toronyház egyik büszkesége, a lift is. A Zalai Hírlap 1967. február 26-i lapszámában megjelent egy jegyzet, mely szerint: “A lift működik. A kilencemeletesben. Komolyan! Tegnaptól kezdve. Hogy ma működik-e, azt nem garantáljuk. De tegnap igen. Lehet, hogy holnap is.” (…) “A lift ugyanis hazánkban a nagy lehetőségek eszköze. Lehet jó, és lehet rossz… egy kilencemeletes lakóházban, két emelet között megrekedten, a hazai karbantartással. Szóval vannak még hibák.” A jegyzetből az is kiderül, hogy a városban ekkor a toronyházon kívül az Arany Bárányban, és a tervezőirodában (Zalaterv) működött lift; illetve hol működött, hol nem. A modern technika (pláne, ha annak működése nem volt éppen kiszámítható) viszont új témákat adott az újságíróknak. (...)

A teljes bejegyzésért és több fotóért kattints ide:

https://kultourvidek.hu/kiserleti-toronyhaz-lifttel-9-emeletnyi-ketely-es-propaganda/

Forrás:

https://kultourvidek.hu/