Helló Krakkó, Good bye Lenin (II.) - Nowa Huta, hutnikok és (át)alakuló szocreál

Lessünk be egy nowa hutai délelőttbe. Peremváros, a krakkói "tizennyóc" ker. Livin on the edge! A 4-es villamossal 25 percre a belvárosi turista negyedtől. Nem külvárosnak épült (1949-ben), hanem egy teljesen különálló városnak; az acélmű munkásai számára. Egy új rendszer, egy új embertípus és egy új világ mintavárosának. (1951-ben aztán, mint külső kerületet Krakkóhoz csatolták.)
Nem vicceltek a méretekkel, több mint 220 ezer fős településről beszélünk. Ijesztő a város szerkezetének precíz, mértani kialakítása: központi főtérről nyíló sugárutak, szürke tömbbelsők, melyeket diadalívnek is beillő, boltíves kapuk kötnek össze a főbb utcákkal. Erő és hatalom sugárzik az épületek és a terek többségéből. A kapukon áthaladva, pedig egészen kicsinek és nyomorultnak érzi magát az ember. Itt még egy mezei trafóház is szocreál stílusban épült és föléd magasodik. Ezt a merev struktúrát (falanszter-hatást) csak erősíti, hogy az egyes belső kerületeket különböző funkciók szerint alakították ki. Így jártunk például iskolanegyedben, kulturális negyedben (a színház és a mozi határozottan jól néz ki) és sportnegyedben is. Ezek az elnevezések az utcanévtáblákon is megtalálhatók.

Bővebben: itt

Forrás: KulTour-Vidék