Bauhaus a szellemi erőtér - Kék kör, piros négyzet, sárga háromszög

Azt már régóta tudjuk, hogy mit adtak nekünk a rómaiak (legalábbis a Brian élete óta biztosan), de vajon mit adott nekünk a Bauhaus? Na, nem a barkács- és építészeti kellékeket árusító üzletlánc, hanem az a komplex iskola (majd az ebből kibontakozó irányzat), ami idén éppen 100 esztendős. És amiről világszerte kiállításokkal és más kulturális programokkal emlékeznek meg. Annál is inkább, mert nemcsak építészetről van szó.

A Bauhaus történetét nem szeretném hosszan ecsetelni, bárki utánanézhet az Interneten. Inkább csak egy-két fontos kulcskifejezést írok ide: 1919. Weimar (aztán később Dessau); műhelyeken, műhelymunkán alapuló oktatás; művészet és hétköznapi élet (vagyis esztétika és funkcionalizmus) összekapcsolódása. Illetve néhány név: Walter Gropius (alapító), Mies van der Rohe (az építészeti műhely- és tanszék oktatója), Vaszilij Kandinszkij (a falfestészet műhely oktatója). És a két híressé vált, de itthon kevéssé ismert magyar: Moholy Nagy László (fémműhely), Breuer Marcell (asztalosműhely).

Az 1919-ben létrejött, teljesen újszerű és reformszemléletű oktatási formáról csak annyit: az alapozó- és előkészítő képzésektől kezdve egészen a mesterkurzusokig juthattak el a tehetséges diákok. A cél pedig az volt, hogy a művészi (meg)formáláson legyen a hangsúly, akár kézművességről, akár ipari előállításról van szó. Vagyis a tervezési és gyártási folyamatok során egyedi darabokat és iparilag előállított tömegtermékeket is létrehoztak. Illetve ezekhez értő szakembereket, mai divatos szóval élve dizájnereket képeztek. (Működésének tizennégy éve alatt 1290 hallgató végzett itt, közel 30 országból.)

Filozófiája mindeközben korszerű volt, rugalmas és kísérletező; ez természetesen megfelelt a 20. század új kihívásainak, a megváltozott életstílusnak is. Az itt készült tervek, és tárgyak a használhatóság, funkcionalizmus, letisztult vonalvezetés és a minimalizmus szellemében születtek. Legyen szó épületekről, lakásbelsőkről, bútorokról- és más használati tárgyakról. De a tipográfiára, divattervezésre, sőt a fotó- és képzőművészetre, vagy akár színpadi díszlettervezésre is óriási hatást gyakorolt. Mindez jelzi, hogy a Bauhaus egy szellemi erőtér volt, ami szinte mindenhová begyűrűzött, és a mai napig számos művészeti irányzatot, vagy dizájn-trendet inspirál.

Hogy mit is adott nekünk a Bauhaus, és milyen hatása van napjaink képzőművészetére nézve? A válaszért érdemes ellátogatni a fővárosi Ludwig Múzeum Bauhaus100. Program a mának/Kortárs nézőpontok című kiállítására (2019. augusztus 25-ig látogatható). Itt ugyanis elég széles spektrumban elénk tárul minden, amiért érdemes megismerni (és megszeretni) ezt az irányzatot (szellemiséget). Részben megelevenedik a Bauhaus-iskola története, és az oktatás lényege. De ami talán ennél is fontosabb - és hangsúlyosabb - a máig tartó hatása. Több mint ötven kortárs alkotó (köztük gimnazisták és egyetemi hallgatók) művét nézhetjük meg, melyek az irányzat szellemében születtek, vagy valamilyen formában reagálnak rá. Festmények, grafikák, fotók, videók, installációk és egyéb "objektumok" egyaránt láthatók.

Szóval a Bauhaus négy nagyon fontos dolgot adott nekünk a maga sajátos módján: formákat, színeket, tereket (köztereket és belsőépítészeti tereket egyaránt) és fényeket. Ezen tematikus egységek kortárs művészetre gyakorolt hatása a Ludwig Múzeum tárlatán is jól megfigyelhető.
A fekete-fehér, vagy antracit szürke mellet hol hangsúlyosabban, hol csak afféle "fűszerként", jól meghatározható színekethasználtak. Ilyen volt a vörös, a sárga és a kék, illetve ezek színskálába "rendezett", egymással harmonizáló árnyalatai. (Nahát, hogy pont ezek a kedvenc színeim!) Talán Kandinszkij gyakorolta minderre a legnagyobb hatást, akinek elmélete szerint kapcsolat van az előbb említett három primer szín, valamint az alapformák (négyzet, kör, háromszög és ezek térbeli megfelelői) között. A körhöz (és a gömbhöz), mely a teljességgel és a tökéletességgel kapcsolatos a kék szín társítható; a négyzethez (kockához) mivel az egy stabil forma, és a matéria szimbóluma, a vörös passzol; a háromszöghöz (kúphoz) pedig a sárga, aminek éppen olyan harcias, metsző, néha agresszív jelentéstartalma van, mint a háromszög hegyes szögeinek. De van egyfajta élénk kisugárzása is.

A Bauhaus gyakran alkalmazta ezeket a színeket letisztult terekben afféle dekorációként. Annál is inkább, mert a korábbi századokból ismert, hagyományos (klasszikus) díszítőelemeket (legyen szó kül- vagy beltérről) nem nagyon használta (építette be) épületeibe, tereibe a Bauhaus-irányzat. A tervezőket jobban érdekelték a tér arányaiban, vagy a kirajzolódó mértani formákban rejlő lehetőségek; mint potenciális díszítőelemek. Térszervezéssel, megfelelő anyaghasználattal és a már említett színezésekkel csodálatos enteriőröket alakítottak ki, például egészen kicsi lakásokban, vagy más helyiségekben is.
Ami a formát illeti, már nem nehéz kitalálni, hogy az egyszerűségen és a funkción volt a hangsúly, így - a konstruktivizmusból eredően - a geometrikus formákat részesítették előnyben. De, a forma soha nem szolgálhatta pusztán az esztétikát; vagyis elsősorban gyakorlati okok domináltak a mértani vonalvezetések kialakításában.
A fény és a fény művészete már erősen kötődik Moholy-Nagy László képző- és fotóművészhez, aki többek között a mozgás és a fény "kölcsönhatásával", például a mozgás által létrejött fényvisszaverődéssel folytatott kísérleteket. Megteremtve ezzel a "fény architektúráját". De nevéhez köthető a fotogram (fényképező gép nélkül alkotott fénykép) művészi rangra emelése is.

Moholy munkássága már átvezet minket egy másik budapesti kiállításra. A Mai Manó Házban még május 12-ig látogatható A zseniális kísérletező: Moholy-Nagy László fotográfiái című anyag (aki lemarad a képeket az intézmény blogján is megnézheti). Ezt nyilván nem hagyhattam ki, hiszen nem titok, hogy ő nagy kedvencem: még az egyetemen "kattantam rá" a fotóira. (Hála a vizuális kommunikáció című tárgynak.) A kiállítás címe tényleg találó, mert egyik zsenialitása pont az, hogy művészi fokon űzte a kísérletezést. Vagyis a Bauhaus a színeken, formákon, tereken és fényeken túl szerintem azt is örökül hagyta, hogy legyünk bátrak e terén. Merjünk autodidakták lenni. Moholy például nem is tartotta magát a szó klasszikus értelmében vett fotográfusnak, hiszen például sosem laborált és hívott elő képeket. (Persze ez most a digitális korban nem akkora különlegesség, de hát a 20. század elejéről beszélünk.) Munkássága mégis újítóan hatott a modern képző- és fotóművészetre.

Számomra van még két másik fontos üzenete is alkotásainak: hogy ma is van létjogosultsága annak, ha egy fotónak a negatív változatát is bemutatjuk az eredeti mellet. Nagyon izgalmas fény-árnyék hatásokat és már-már grafikának tűnő képeket lehet így létrehozni. Ezenkívül Moholy képszerkesztési technikája is egy csodás "ajándék". Az alul- és felülnézetből készült, ám geometrikus elveket követő beállításai, illetve a diagonális képszerkesztései még ma is hihetetlenül látványosnak, merésznek és - ez most hülyén hangzik - újszerűnek is tűnnek. A közösségi médiumokból ugyanis napjainkban többnyire agyonfilterezett, agyonszínezett és tökéletesre konstruált fotók áramlanak felénk. Ezekhez képest (illetve ezek tucatszerűsége miatt) tűnik egészen formabontónak sok képe ma is.

Kíváncsi lennék, hogy Moholy milyen művészi kísérleteket végezne most, a digitális korszakban...? A 100. évfordulón talán érdemes azon elgondolkodni, hogy a Bauhaus szemléletet hogyan lehet összekapcsolni a mai technikai vívmányokkal.
 

Bővebben, több képpel itt:  https://kultourvidek.blogspot.com/2019/05/bauhaus-szellemi-eroter-kek-kor-piros.html

Forrás: KulTour-Vidék