Az örvényeshegyi remete – Emlékezés Bayer Csaba festőművészre

Közben persze aktívan részt vett Zalaegerszeg kulturális (vagy inkább szubkulturális) életében. A húsvéti hosszú hétvégén Sényén nyílt emlékkiállítása.
(...)
Sénye-bejárati út; a buszmegállótól még elég hosszú út vezet a kistelepülés faluházáig, mely teret adott a rendezvénynek. Ezúttal nem bántuk, hogy autóval és nem tömegközlekedéssel céloztuk meg a helyszínt. Busz amúgy se jár gyakran az alig több, mint 60 fős faluba. Az alacsony lakosságszám ellenére, élénk kulturális élet kezd kialakulni, mégpedig a Fonfa Liget két alapító tulajdonosának, Kiss Dénesnek és feleségének, Ziman Juditnak köszönhetően. De a falu polgármesterének, Fölföldi Lászlónak is jár a képzeletbeli piros pont, hiszen nyitottan áll hozzá az efféle kezdeményezésekhez. A neveket látva, a kapocs is világossá válik Bayer Csaba és Sénye között: Kiss Dénessel ugyanis pályatársak, barátok voltak. Mindketten alkotóművészek, sőt a ’80-as évek végén közös zenekaruk is volt a városban. A zenekar tagja volt Garamvölgyi György is (aki évtizedekig meghatározó figurája volt Zalaegerszeg kulturális- és közéletének), így nem véletlen, hogy a sényei faluházban ő nyitotta meg a kiállítást.
(...)

„Sokat kaptunk Csabától, sokkal tartozunk neki” – hangzott el. Ami egy jogos észrevétel, sőt kritika. Egyrészt jelzi, hogy a Bayernél pár évvel fiatalabb zalaegerszegi társaság, akkoriban sok motivációt, különleges életszemléletet, sőt egy jó adag „bayeri” filozofikus látásmódot is kapott a művésztől, mely talán máig hat rájuk. Ugyanakkor a festőművész élete utolsó időszakában talán kicsit elszigetelődött, művészete pedig halála után kissé elfelejtődött.

(...)

Bayert is elérte a „klasszik” Kelet-közép európai (posztszocialista, vagy az aktuális hatalmakkal meg nem alkuvó) művészsors: tehetsége és a kiállítások sikerei ellenére szinte folyamatosan anyagi problémákkal küzdött az eredetileg tanár végzettségű művész. Egyre jobban elszakadt a világtól, környezetétől. Afféle „örvényeshegyi remeteként” teltek napjai.(...)

Napjaink pszichologizáló, identitáskereső világa, és az a tény, hogy egyre többen költöznek isten háta mögötti helyekre a nyugalom és a természetközeliség reményében, mégis inkább azt jelzi, hogy Bayer Csaba művészete ma is aktuális. A tudattalan kivetüléseinek is felfogható, sötét tónusú absztrakciói, a játékosabb, ősi (vagy gyermeki) rajzokra emlékeztető színes festményei, a sejtelmes önarcképei egy olyan önmagát vizsgáló, elvágyódó, időnként dühös, máskor melankolikus embert idéznek, akik talán mi is vagyunk. Legalábbis sokan magunkra ismerhetünk. 

Teljes bejegyzés, több fotóval:

https://kultourvidek.hu/az-orvenyeshegyi-remete-emlekezes-bayer-csaba-festomuveszre/

Forrás: https://kultourvidek.hu/