Kelet-közép európai Rolling Stones hatások - Mick Jagger nyomok Prágában

Gyúrtam már persze a Stonesra, úgy nagyjából gyerekkorom óta, Apukámmal együtt. Aztán vagy túl messze turnéztak, vagy túl drága volt, vagy...vagy...vagy. Mindig volt kifogás. Apámnál leginkább a tömegiszony, meg az utazás és sorban állás macerája - gondolom így utólag. Sajnos ő már nincs itt (dolga akadt odaát), de nálam mégsem múlt el az érzés, hogy ha ezek a rossz arcúak egyszer a környéken zenélnek, akkor oda azért el kellene ugrani.

"Nem is vagy blues-arc!" "Most tényleg ilyen nyugdíjas buliba mész?" A környezetemből jövő hangoknak teljesen igaza van. A Rolling Stones alapvetően nem az én zeném, mert nem én fedeztem fel magamnak. Szeretem persze, de távolról, és elég ritkán hallgatom. Sokkal inkább szocializációs jelenség ez, meg pszichológiai. Mondjuk, mert a gyerekkori biztonság érzése fűződik hozzá. Szóval nálam ez egy erős zenei és (szub)kulturális alap, amire később lehetett építkezni, meg aztán el is lehetett kanyarodni tőle (lázadás az apák ellen!). Bár a dologhoz hozzátartozik, hogy Mick Jaggerre mindig is valamiféle Stones-ról leválasztható, külön entitásként tekintettem. Így például a szólóalbumai- és klipjei már teljesen a saját felfedezéseim voltak, és mindig megállapítottam, hogy mennyivel dinamikusabb, mélyebb tónusú és "kísérletibb" szerzemények ezek, a népszerű Rolling Stones számokhoz képest....

Bővebben: itt

Forrás: KulTour-Vidék