Funkcióváltások a Deák téren

                                                          Végvártól a könyvtárépítésig 

„Amit a középkori városról biztosan tudunk az az, hogy a nagytemplom helyén már a 13. századtól templom állt. A mostani Kazinczy tér a város központi tere volt, sokáig – egészen a 20. századig - ez volt a piac tér is. Ami a Deák teret illeti, a középkorban még nem játszott nagy szerepet. Tér volt már akkor is, de jóval kisebb.” Kiss Gábor úgy tudja, hogy a középkorban – még a vár építése előtt – a téren a püspöki uradalom egyik kúriája állt. A vár ennek a helyére épült fel.

Az első fontos állomás a török kor lesz, hiszen várat végvárrá alakították, a várost pedig cölöpfallal vették körül. (Ennek nyomait az előző évek építkezései alkalmával meg is találták a Göcseji Múzeum régészei.) Ekkoriban alakult ki a város utcaszerkezete, melynek elrendezése ma is jól látszik a piac körül. A Sütő-, Munkácsy utcai rész a várfalon belül volt, s ezek az utcácskák már a legkorábbi, 17. századi ábrázolásokon is szerepelnek. Maga a helyszín azért lett fontos, mert a várkapu és a várárok a tér felé nézett, ami kialakított egy olyan szerkezetet, hogy a városnak ezt részét ezután csak térként lehetett kezelni.

„A végvárkorszak véget ért, a vár fokozatosan elpusztult, de a településszerkezet megmaradt. A térnek az adott új lehetőséget, hogy itt épült fel a Vármegyeháza. A 18. századtól ezért megerősödött maga a tér-funkció. Nyomatékosította ezt az is, hogy az országút a nagytemplom előtt haladt el, a templommal szemben felépült a városháza épülete, később pedig az uradalom még egy épületet állított a környéken; a Sóházat. Ez egy raktárépület volt, mely ma is áll. Mivel előtér a Vármegyeházának is kellett, így az immár épületekkel körülhatárolt helyszín továbbra is térként funkcionált, de még mindig kisebb volt a mainál.”

Az igazgató szerint a 19. század elején azért nőtt meg a tér jelentősége, mert a nemesek választójoga megváltozott: addig közfelkiáltással szavaztak, az 1820-as évektől viszont „fejenként”, vagyis egyénileg kellett voksolniuk. Egy-egy vármegyei tisztújítás, vagy követválasztás alkalmával sok ezer ember érkezett ide. Különösen a reformkorban. Ekkora embertömeg befogadására a Vármegyeháza közgyűlési terme nem volt alkalmas, ezért a ház előtt, a téren gyűltek össze. A tisztújítások a városnak is jót tettek: erősítették a kereskedők, szállásadók bevételeit. A nemesek több napig is Egerszegen tartózkodtak, így Olától, Kaszaházáig megteltek a szálláshelyek és a kocsmák.

A tér további fejlődéséhez az járult hozzá, hogy 1879-ben felállították Deák Ferenc szobrát. Néhány év múlva a nemesi pénztár megvásárolta a környéken álló régi házakat, hogy bontásukkal növelhessék a teret. Így a Deák szobornak elegendő „légtere” lett. A déli oldalon aztán elkezdtek épülni azok a polgárházak, melyeket épp napjainkban szanálnak a piactér tervezett rekonstrukciója miatt. 1888-tól már Deák nevét viseli a tér. Lassan a város és lakosság is parkként kezelte a szobor környékét. Bizonyíték erre a platánfa ültetés, és a két ginkgo biloba (kínai eredetű páfrányfenyőfa) ritkaság.

„A 20. század első felében is végig park és tér funkciót töltött be a hely. Az egerszegiek szerettek is itt sétálni, hiszen a Kazinczy tér forgalmas volt a vonuló kocsik és a piac miatt. A Deák téren viszont lehetett sétálgatni, pihenni. Szép és nyugalmas park volt.”

A háború után aztán nagy változás jött. 1952-ben a pártbizottság kísérletet tett arra, hogy a városi tanáccsal közösen eltávolítsák a Deák szobrot. Személye, és a kiegyezésben betöltött szerepe ugyanis a marxista elvekkel nem fért össze. Az akció azonban nem sikerült: Jánosi Ferenc, népművelési miniszter-helyettes (Nagy Imre veje) nem hagyta jóvá a javaslatot. Elkészült viszont egy szabadtéri színpad (nagyjából a mostani könyvtár helyén), mely a ’60-as évekig fennállt. Ezen kívül játszóteret is terveztek a parkba.

„1967-ben aztán – miután a piac is átkerült a mostani helyére – felépítették a megyei könyvtár épületét. A kor stílusa szerint sok üveggel és vassal; kocka alakban. Sehogy sem illett a tér hangulatához. Ehhez hasonlóan került ide az ügyészség és a Lottó áruház impozánsnak egyáltalán nem nevezhető épülete is.”

Kiss Gábor úgy látja, hogy 1990 után szerencsésen alakultak a dolgok, hiszen a könyvtár és az ügyészség is barátságosabb, környezethez jobban illő külsőt kapott. A Deák teret később újra parkosították: frissítették a faállományt, új térburkolattal és kandeláberekkel tették díszesebbé a környezetet. Az egységes képhez immár hozzátartozik a templom előtti, valamint a múzeum előtti rendezett, felújított tér is. A Szent Háromság- és a Szent Flórián szobrok áthelyezésével pedig végre azt mondhatjuk, hogy újra van a városnak egy szép, rendezett központi tere.