Vidéken jobb a zene presztízse

Pánczél Kristóf zenéről és zenetanításról

- Milyen napjainkban a zeneoktatás?

- Jó állapotban van. A válság ellenére délutánonként tele a folyosó csillogó szemű tanulókkal, akik egyébként szép eredményeket érnek el sok versenyen. De lehet, hogy én vagyok túl optimista. Financiális gondok persze vannak, de ilyenek mindig vannak. Az igazi baj nem az, ha a pénz kevés, hanem ha az érdeklődés. Persze ahogy csökken a gyereklétszám, úgy a művészetoktatás bármely területén résztvevők száma is fogy.

- Több város zenei életére van rálátásod. Mennyire szűk az a réteg, amely a komolyzene, hangszer és ének tanulás iránt érdeklődik?

- Régen bevált gyakorlat volt, hogy a zenetagozatos diákoknak kötelező volt hangszeren játszani. Ma ez nincs így. A gyerekek 98 százaléka magától jön, a többieket a szülők hozzák. De mondhatom, hogy vidéken mindennek nagyobb a presztízse, mint Budapesten. Ha valaki faluról jár zeneiskolába, arról az egész falu büszkén beszél.

- A nagyobb megbecsülés befolyásolta, hogy vidéken vállaltál ének tanári munkát?

- Igen, annak idején (2007), érzékeltem, hogy itt komolyabban veszik a zeneiskolát.

- Meg lehet szerettetni a diákokkal a komolyzenét?

- A hang mutálása után, 14-16 évesen jönnek a tanítványaim. Mivel ez egy iskola, kötött a tanterv. De éneklési technikát amúgy is csak komolyzenén keresztül lehet megtanítani. Könnyebb az, ha valaki kisgyerek korától rendszeresen hall komolyzenét, de azért később is megszerettethető. Persze nehezebb megérteni befogadni, nagyobb érzékenységet kíván.

- A könnyű zene valóban könnyű?

- Nem, de az ipari méretű igen.  A nagy tömegnek szánt slágerek bizonyos előírások szerint készülnek, hogy minél szélesebb réteg kedvelje. ezért középszerűnek kell lennie. Így alkalmas arra hogy sokan hallgassák, a kocsiban, a munkahelyen vagy otthon háttérzeneként szóljon. Ezért ezeket formailag, tartalmilag szabályozzák, egységesítik. Még sláger szövegíró program is van. A színpadra kerülő daloknál nincs szakmai szűrés. Ez inkább üzlet, mint művészet.

- Írtál már dalt?

- Rendszeresen próbálkozom zeneszerzéssel. Ezt persze nem lehet elhatározás szerint tenni. Vagy jön valami, amit le kell jegyeznem, vagy nem. De érdekes, ha vannak szakmai ismeretek, akkor ez a sugallat szabályos formát ölt. Tudjuk a keretet és abba írunk. A jó zeneszerzők mutatója, hogy megfelelő tudás birtokában mi mindent tudnak felépíteni.

- Milyen stílusúak a saját dalaid?

- Kétféle. Van egy komolyzenei vonal, amikor saját verseimet zenésítem meg. A másik egy kicsit szentimentális, kicsit depressziós felhangú popzene. A rádióknak nem jönne be – mondja mosolyogva.

- És a közönségnek?

- Előadtam már néhány dalom, nem volt rossz a visszajelzés. Ha összejön annyi anyag CD is lehet belőle.

- Milyen a zene és a fiatalok viszonya?

- Megyek az utcán és azt látom, hogy mindenkinek a fülében fülhallgató van. Ez jó is és rossz is. Jó, mert sokan hallgatnak zenét. Rossz, mert egyfajta atomizálás, elkülönülés, hogy én nem vagyok része a körülöttem zajló világnak, addig sem, amíg megyek az utcán vagy futok a természetben. Ma nagyon megnőtt a zene mennyisége, ami a minőség rovására mehet. A jó zene közösségi élményt ad.

- Akkor talán nem is véletlen, hogy sok a nem minőségi dal. Melyik stílus a kedvenced?

- Mindegyikben lehet jó zene, ha az igényes, nem sablonos, mond valamit. Volt, amikor hosszú hajam volt és a rock zene volt a kedvencem, amit ma is szeretek.

- Mi van a mulatós zenével?

- A XIX. században indult a népies műdal. Bár népzenei gyökerei vannak azzal túlzás azonosítani. Ebből lett aztán a magyar nóta, amelyet még nagy énekesek, például Melis György is, előadtak. Aztán ehhez ötvöződött a cigányzene, ezen keresztül szláv vonások és végül a mai kor mindezt diszkósítja.

- Ha van nekünk minőségi magyar népzenénk miért volt minderre szükség?

- A népdalok többsége nem táncos műfaj és bonyolult a dallama is. Tehát kellett valami egyszerűbb, amire az egész éjszakát át lehet mulatni.

- Ha egy tanítványod a könnyebb műfaj felé kacsintgat, lehet neki ajánlani dalokat?

- Nehéz. A régebbiekből igen. Nem véletlenül divat a retro. Ennek egyik oka, hogy ma nincs időtálló jó popzene. A Megasztárban is 30-40 évvel ezelőtti magyar dalok szóltak.

- Zenéltél már egyik tanítványoddal a keszthelyi sétáló utcában. Ez milyen élmény volt?

- Érdekes. És egyből mérhető. Ha jól csináltuk egyre többen álltak meg.

- Készülsz valamilyen nagyobb lélegzetű fellépésre?

- Március 8-án lesz egy Cserháti est bemutató itt Zalaegerszegen. Ez egy monodráma, melyhez a dalokat kell áthangszerelnem.

- Mit csinálsz ha nem zenélsz?

- Utazni, kirándulni szeretek, mozgásban lenni és biciklizni. De erre kevés időm van.

- Úgy érzed, a helyeden vagy? Ha újból kezdenéd...?

- Igen, újra ezt csinálnám!

- És a kávét szereted? Ha már a Kávészünetben beszélgetünk…

- Igen nagy kávés vagyok. Pláne az automatáknak nem tudok ellenállni. Ha látok egyet meg kell állnom…