Oktatás és vécé-dizájn

                                                             Szakdolgozat a múzeumi illemhelyekről

A téma tudományos szempontból nem mindennapi, valójában viszont nagyon is az.

Szükség szülte ötlet

Az ötlet tulajdonképpen Londonban született és a szükség szülte - meséli a dolgozat szerzője, akit diplomamunkájáról kérdeztünk. A brit fővárosban az állami múzeumok látogatása ingyenes, vécéik emiatt közvécéként is funkcionálnak. Vagyis bárki betévedhet az utcáról. Tóth Norberttel is valami hasonló történt: a természet hívta be a National Gallery-be (persze a gyűjtemény is érdekelte, de egy másik alkalomra tervezte ennek megtekintését). Ekkor gondolkodott el azon, hogy ha a világ egyik leghíresebb múzeumának mellékhelyisége közvécéként (is) funkcionál, érdemes megvizsgálni annak állapotát, stílusát, és jelzéseit. És azt is, hogy az itt látottakhoz képest vajon mi a helyzet más országok hasonló színvonalú közgyűjteményeiben.

Az egyetemen tanárai először furcsállták a szakdolgozati témát, aztán ők is meglátták benne a lehetőséget, s támogatták elképzeléseit. Persze a sikeres diplomadolgozathoz szűkíteni kellett a vizsgálati „anyagot”, s meg kellett találni azokat a lényeges motívumokat is, amik az oktatás – kész tanmenet és óravázlat felépítése – irányába terelték a témát. Mert a

Építészet és térképhasználat

Tizenkilenc világhírű múzeumból gyűlt az anyag, ami azt jelenti, hogy Anglia, Spanyolország, Ausztria, Olaszország és Magyarország híres közgyűjteményeinek mellékhelyiségeiben és mellékhelyiségeiről készültek fotók. A diplomadolgozatba végül négy londoni, négy bécsi és négy budapesti múzeum, illetve annak vécéje került – mondja Tóth Norbert. Ezek a kiállítóhelyek sok rokonságot is mutatnak, hiszen van köztük történeti múzeum (British, Magyar Nemzeti Múzeum), nemzeti gyűjtemény (Tate Britain, Leopold Museum, Magyar Nemzeti Galéria), művészettörténeti gyűjtemény (National Gallery, Kunsthistorisches Museum, Szépművészeti Múzeum) és kortárs műveket bemutató hely (Tate Modern, MUMOK, Ludwig Múzeum).

Így mindjárt fókuszba kerültek maguk az épületek; az építészeti stílus, s hogy mindez milyen összhangban van az adott múzeum mosdójának dizánjával, felszereltségével (milyen a vécécsésze és piszoár formája, automata- e az öblítés, milyen a mosdókagyló, van- e pumpás folyékony szappan, törölköző van-e vagy adagolós papírtörlő, gondolnak- e a mozgáskorlátozottakra, gyerekekre, vagy babájukat pelenkázni kívánó anyákra). A stílus és építészet rögtön lehet egy rajzóra témája is. Londonban a minimál megy, Bécsben szintén a praktikumra, na meg a tisztaságra helyezik a hangsúlyt (sőt, az Albertinában még halk Mozart is szólt a WC-ben). Budapesten maradtak még klasszikus formák és berendezések (például régi faajtó), ám mivel ezek a Magyar Nemzeti Múzeumban és a Szépművészeti Múzeumban találhatók, egyeznek az épület klasszikus stílusával, s nem jelentenek elhanyagoltságot sem. Bár a szerző azt megállapította, hogy Kelet felé haladva azért látszik, hogy a múzeumokra kevesebb pénz jut.

Vizuális nevelés szempontjából szintén érdekes a vécék megközelíthetősége, vagyis a múzeumok belső, információs térképeinek hatékonysága, grafikája, és jelzései. (Már ahol van ilyen. Ez a gyakorlat Angliában a legelterjedtebb, de a mi Szépművészetinknek sincs szégyenkezni valója.) Ehhez hasonlókat szintén lehet készíttetni gyerekekkel rajzórák

Jelzések és karcolatok

A vizsgálódás másik csoportját a piktogramok, graffitik, tag-ek (szöveges feliratok), karcok, firkák jelentik. Fontos ezen belül az, hogy maga a múzeum hogyan és mivel jelöli a mosdó helyét, irányát, s az ajtókon a férfi és női ábrákat (a nemzetei múzeumban ez például megtévesztő, így előfordulhat, hogy nem a megfelelő helyre nyitunk be). A legötletesebb útbaigazítás a bécsi Leopold Múzeumban volt, ahol stílusosan egy Munch-plakátra (a Sikoly című festmény reprodukciójára) rajzoltak nyilat, hogy merre található a vécé.

Érdekesek a látogatók által készített firkák, feliratok is. Tóth Norbert azt tapasztalta, hogy ezek mennyisége összefüggésbe hozható a látogatószámmal: Londonban gyakori (a közvécé funkció miatt is), Pesten viszont ritkább. Vannak szépen kidolgozott, tervezett rajzok, és hirtelen ötlettől vezérelt vésetek, vagy szexuális tartalmú feliratok. Magára a kiállításra vonatkozó feliratot Ausztriában és Angliában talált a szerző. (Ez utóbbi a Tate Modern-ben a modern művészet kritikája is volt egyben: „Értékes kaki”.)

Hogy mindez hogyan illeszthető tanórai keretek közé? A diákok például megismerkedhetnek a street art jelenségével; a falfirkák kommunikatív üzenetével, kialakulásuk és létük jelentőségével. Tervezhetnek továbbá monogramokat, egyszerűbb emblémákat az órákon.

Tóth Norbert a több hónapos vécé-látogatás során „legeket” is gyűjtött. Így a legértelmetlenebb tárgy, egy falra szerelt villanyborotva volt a Szépművészeti Múzeum mosdójában. A legszebb kilátás viszont a Magyar Nemzeti Galéria vécéjéből nyílik a látogató elé (Parlament épülete látható). A legrondább (ráadásul koedukált) illemhely pedig Veronában volt.

A dolgozat konklúziója az, hogy ha a gyerek már eljutott egy múzeum vécéjébe, akkor jó az esély arra, hogy a kiállításokat is látta. A tanár feladata meg mi lehetne más, mint az ösztönzés.