Művészetté tett kémia

                                                            Fontos tudás rejlik a szimbólumokban

Mindemellett a tudomány képi megjelenítéseként sajátos alkotásokat hozott létre fémből, pácolt fából, kőből, melyek a kémiai rendszerek vonalmenti ábrázolásaiból indultak ki. És nem esnek távol egyes ősi szimbólumoktól sem, így az egyiptomi hieroglifák, a magyar rovásírás, az alkimista jelek, barlangrajzok ábráitól, melyekben, akárcsak a magyar nyelv finom árnyalati kifejezésében és az egykori Anyaistennő vallás tanaiban is járatos a 74 éves tudós doktor.

Művészi tudományát illetve tudományos művészetét, nemcsak az egyedi szobrok, hanem 10 általa írt könyv is hirdeti. Mindezekről beszélt két órás előadása során az Ady–iskola gimnazistáinak, lélekre ható szobrai társaságában. Bár munkáit külföldön, így Franciaországban, Dániában, Olaszországban, Finnországban, Németországban, Hollandiában, Erdélyben nagy ovációval fogadták, és erkölcsi elismeréssel illették, a magyar diákok körében csupán két kiállításra kapott felkérést, ezek közül az egyik a zalaegerszegi.

Vallja, az ősök fontos tudást sűrítettek az egykori szimbólumokba, melyek, akár népművészeti ábraként vették körül őket. Többek között a közösség tagjainak képi úton történő tanítását célozták. Ezt a vizualizálást hiányolja a mai magyar oktatásból, különösen a kémiából, mely szinte a matematikai képletek szintjére redukálódott és sokat vesztett népszerűségéből. Holott olyan erők tanát hirdeti, melyek az élet minden formájának kialakulásánál fő szerepet játszanak. Szobrain keresztül meséli el ezen szinteket; molekulárisan és vallási minőségben egyaránt. Így látható a fekete világtojás, majd az elektron kiszabadulása okozta történések, a forgómozgások indukálta alakváltozások, a szénatom, mint minden élő szervezet váza és tápláléka, azaz életet adó és tápláló Anyaistennő, vagy az elágazó molekulaláncok, mint életfa szimbólumok.

Ez utóbbi témakörben külön könyve is megjelent, melyben 21 életfa ábrázolást mutat be az olvasóknak. Alkotásaiban az illatanyagokon, növényeken és állatvilágon keresztül elérkezik a teremtés csúcsát képviselő emberhez, mely a világ és saját maga kipusztítójává válik.

Hogyan viszonyulnak mindehhez a tudóstársak, miközben mítoszokat magyaráz a tudomány talaján?- kérdeztük a Vízi Bélát. „Kémiailag elég szépen lehet szemléltetni, hogy nagy valószínűséggel így zajlott le a folyamat. De lehet állítani azt is, hogy Európában vannak kifejezett teremtéstörténet pusztítók, akik ha nagy jóindulatot tanúsítanak, csak annyit mondanak, mindez csacska mese. Sok százezer éves megfigyelések jelennek meg a mítoszokban és egyáltalán nem csacskaságok.”

A gyönyörű alkotásokat sokan szívesen látnánk a lakásunkban is. Vásárlásra mégse nagyon van lehetőség, hiszen egy darabos kollekcióról van szó. Mint mondja, több milliós beruházásra lenne szükség a gyártáshoz. Elég az egekbe emelni az adókat, nem elismerni a valós költségeket és már lehetetlenné is válik a szoboröntés.

Vízi az előadása során utalt olyan történelmi tényekre is, melyeket manapság egyre gyakrabban hallani, az iskolai oktatás azonban nem vesz róluk tudomást. Hogy mit lehet tenni, hogy ne csak kivételes alkalmakkor hallják ezeket a diákok? A tudós szerint éppen hogy kivételes alkalmakkor kell róla beszélni! Aztán 5-6-8 ezer év múlva majd mindenki rájön. Ilyen hosszútávra vagyunk berendezve.