Hagyományőrzés és formatervezés

                                                                      Élő népművészet Gébárton

Mint azt Dala Hajnalka projektvezető bevezetésképpen elmondta: az „akadémia” célja az volt, hogy 30 darab új, mai kor igényeinek megfelelő kézműves tárgy készüljön. A pályázatnak megfelelően az elkészített tárgyak öt esztendeig együtt maradnak, s a szlovén partnerek segítségével vándorkiállítás keretében több magyar és határon túli helyszínen is bemutatásra kerülnek.

A népművészet hagyományaiból merítkező design-tárgyakat, illetve a 18 zalai alkotót Gyutai Csaba polgármester méltatta. A kiállítást ezt követően Kányási Holb Margit debreceni népi iparművész nyitotta meg. Mint mondta: az innováció és a design manapság kulcsszavak, hívószavak, azonban közös ügyet kell, hogy szolgáljanak. Az iparművész szerint Magyarország lemaradásban van a kézműves termékek népszerűsítésével kapcsolatban. Ezen kívül az egyes megfogalmazások is ködösek. „Alkotók” és „népművészek” helyett inkább a „kézművesek” vagy „iparművészek” kifejezéseket illene használni.

Mert miről is van szó? Anyag-forma-funkció egységéről, ahol az utóbbi elemet fontos nyomatékosítani, hiszen használati tárgyakról beszélünk. Ezek a termékek azonban néprajzilag is hiteles tárgyak, mert az elő népművészet részét képezik; a magyar tradícióból merítenek. XXI. századi használati érték és ötletesség, valamint néprajzi hagyományok. E kettősség miatt nem tiszta, hogy a hazai kulturális viszonyok között hol a helyük ezeknek a tárgyaknak és maguknak a kézműveseknek. A képzőművészet rendszerében, vagy a közművelődés intézményrendszerében? Netán iparművészetről van szó, vagy az innovatív elemek miatt esetleg a gazdaság szférájába tartoznak? Tisztázni kell, hogy szakmáról, művészetről, vagy valamiféle mozgalomról beszélünk –e. Sajnos a hivatali bürokrácia és a politika eddig a tisztázatlan helyzet fenntartásában volt érdekelt. Emiatt is változásokra van szükség, s szakmának meg kell találnia az igazi helyét.

Egy biztos: a kézműves termékek erőforrást jelentenek és fontos társadalmi hatásuk van. Nem kizárt, hogy a termékfejlesztés illetve -népszerűsítés irányába kellene mielőbb mozdulni.

A mostani kiállítás anyagából színes prospektus is készült. Csapó Angéla kurzusvezető ebben részletesen ír a tárlat hátteréről, és arról a 13 alkalomból álló tanfolyamról, melyen a tizennyolc kézműves részt vett. Azokat választották be a kurzusba, akik több évtizedes szakmai múlttal rendelkeznek, és nyitottak az új tervezési módszerek kipróbálására és alkalmazására.

Mondjuk tudják, hogy hogyan lehet őrségi tejes fazekak formájának absztrahálásával modern-hatású vázákat készíteni (Csuti Tibor fazekas). Vagy hogy lehet a puha, meleg nemezből vicces és színes ágytakarót és állatfigurákat varázsolni (Horváth Éva nemezelő). A népi kéregedények egykori technikai megoldásait továbbgondolva, formatervezett nyárfakéreg asztali írószertartó lesz (Jankovics Tamás fafaragó). De hasonló fondorlattal készül a vászonszőttesből divatos tunika és kalap (Kiss-Preisinger Anna szövő), az egykori kedvelt gyerekjáték, a fából készült csattogós lepke mintájára pedig a csattogós krumplibogár (Némethné Csalló Katalin fafaragó).

A kiállítás december 15-ig látogatható. A projekt azonban tovább folytatódik, hiszen a hosszú távú cél az, hogy a turisztikai kínálatba is bekerüljenek a termékek, erősítve ezzel a helyi kézműveseket és a vidék megtartó erejét.