Főúr, egy "házmestert”!

                                                                          Hűsítő fröccs-történet

A nagy melegben azonban érdemes körüljárni a borral kevert frissítő nedű történetét is, mely nyilván úgy kezdődik: „már az ókorban is”… keverte az ember a bort és a vizet. Számunkra ez most kevéssé érdekes, sokkal fontosabb, hogy mi történt a szódavíz felfedezését követően, s mi a helyzet napjainkban a fröccsel.

A legenda szerint valamikor az 1840-es években Fáy András szüretelni hívta fóti pincéjébe barátait, akik között ott volt Vörösmarty és Jedlik Ányos - a szódavíz magyar feltalálója - is. Jedlik magával vitte az első szódásüveget, majd a szüret alatt elkészítette az első fröccsöt, amit ő azonban még németesen spriccernek hívott. Vörösmartynak viszont egyáltalán nem tetszett ez a név, s a magyarosabb hangzású fröccsre keresztelte az italt. Később Fóti dal című versében így ír az üde keverékről: „fölfelé megy a borban a gyöngy”.

Az évszázadok alatt a népnyelv különbözőképpen nevezte el bor és szódavíz változó arányú keverését, és egyszeri – deciliterben mért – adagját. A fröccs a klasszikus értelemben 2 deciliter bort és egy deci szódát jelent és természetesen száraz fehérborból készül. (Ha vörösből, vagy netalán rosé-ból kérjük, azt jelezni illik.) Ezt ma már többnyire nagyfröccsnek hívják, megkülönböztetve a kisfröccstől, mely egy deci borból és egy deci szódából készül. Ezt tréfásan füttynek is nevezték, mert József Attila megfogalmazása szerint „egy füttyre” meg lehet inni.

A lecke eddig nagyon egyszerűnek tűnik: ha valamiből van nagy, akkor abból nyilván létezik kicsi is. A fröccs azonban ennél bonyolultabb jelenség: még nagyobbá, vagy a hígítási arányt tekintve még kisebbé is tud alakulni. A hosszúlépés (egy bor két szóda) például nagyobb pohárban fér el, mint a kisfröccs, még is lágyabb keveréket jelent, hogy a legextrémebb változatról a sóherfröccsről (vagy távolugrásról) már ne is beszéljünk. Ez nem más, mint 1 deciliter bor és 9 deciliter szódavíz keveréke. Ennek a fordítottját pedig Krúdy Gyuláról Krúdy-fröccsnek hívják (9 bor egy szóda). Testalkattól, szomjúságtól vagy éppen a lerészegedés vágyától függően így mindenki eldöntheti, hogy a szódavizet nevetteti –e meg egy kis borral, vagy a bort a szódával.

Az elnevezés szépsége miatt emlékezzünk meg a házmesterről (3 deci bor 2 deci szóda) és a viceházmesterről (2 deci bor, 3 deci szóda) is. A nevek eredetét ma már nehéz kibogozni. Az már kicsit logikusabb, hogy az 1 deci bor és négy deci szóda kombinációját miért hívják sportfröccsnek.

A baj csak az, hogy a fröccs népszerűsége hanyatlóban van. A fenti tréfás elnevezéseket már csak talán csak az idősebb korosztály ismeri. A fiatal pincérek, felszolgálók is egyre kevésbé tudják nemcsak az egyes elnevezéseket, hanem a hozzájuk tartozó keverési arányokat is. (Márpedig, ha egy pincér visszakérdez, mert nem ért valamit, az nem jelent jót.) Az a sztereotípia alakult ki, hogy a fröccs a kispénzű vendégek itala.

Ezt erősített meg Hart György is, aki két zalaegerszegi étterem tulajdonosaként úgy látja, egyre kevesebben isznak fröccsöt. Leginkább csak régi típusú kocsmákban és egy szűk réteg. Az éttermekben, divatos pubokban inkább sört, vagy minőségi bort fogyasztanak az emberek. A fiatalok körében pedig a koktélok is nagyon népszerűek.

Már pedig egy jó hűvös fröccs, megfelelő buborékmennyiségű szódával többet ér, mint bármelyik agyoncukrozott üdítőital. Frissítőbb és egészségesebb is, hiszen nem tartalmaz mesterséges színezéket, természetazonos aromát. Persze, ha jó minőségű borból készül. Hogy a minőségi borok közül melyiket illik és nem illik szódával hígítani, az már egy másik történet.