Amikor "látnak" az ujjak

Régen fizetőeszközként is szolgált a csipke

Ez legalább olyan döbbenetes, mint a készítési mód. Többször is elhangzik a szorgos kezek gazdáitól a hihetetlen mondat, nem nehéz ez a technika, miközben sebesen váltogatják a 10-20 verőpálcát. Mindezt megcsodálhattuk Zalaegerszegen a népművészeti boltban a gébárti csipkekészítő műhely néhány tagjának bemutatóján.

- Maga a bolt is a népművészet népszerűsítését szolgálja, melyhez most kiegészítő programként minden hónapban valamilyen műfajt mutatunk be az érdeklődőknek. Látható lesz a közeljövőben a zalai fehér hímzés, illetve húsvét előtt tojásfestés – mondja Iványi Ildikó.
Az első kört futó program jó ötlet, de még be kell járatni. Addig is beszélgetünk Takács Zsuzsánna népi iparművésszel, aki a csipkekészítő műhelyt vezeti.

- Kezdő és haladó csoportunk van, hétfőnként találkozunk a landorhegyi Keresztury ÁMK-ban  Nyári táborokat is szervezünk, hogy meg lehessen tanulni ezt a technikát, amit egyébként a volt MMIK-ban a 90-es évek elején szervezett OKJ-s tanfolyamon szakmának is el lehetett ismertetni.

Hogy mennyire köthető hozzánk, magyarokhoz ez a kézimunkafajta?

- Mátyás király hozta be az országba a vert csipkét, mely a jellegzetes párnán, verőkék segítségével készül, olasz (vagy flamand) földről. Az 1500-as években már volt mintakönyv Magyarországon. Akkoriban fontos értékmérő volt a csipke, a ruhára helyezett mennyisége minél magasabb rangot hirdetett főleg a férfiaknál. Később került hozzánk Marokkóból a hajó csipke. Ennek lényege a csomózással készült gyűrűk, melyek ívekkel kombinálhatók. A magyaroké a világhírű halasi csipke, ezt 1902-ben tudatosan hoztak létre. Megbecsültségét mutatja, hogy arany helyett fizetőeszközként is szolgált. Helytörténeti értékkel bír a pannon csipke, mely vegyes technika Nagykanizsához köthető. Ez olyan lehelet finom alkotás, hogy igazán érzékeny, szinte látó ujjak kellenek hozzá. Mi itt Zalaegerszegen fejlesztettük tovább a csipke használatát az öltözet kiegészítők vonalon. Ebben azóta is országosan elől járunk.

Ezen a téren is a gyakorlat teszi a mestert, ahogy a bemutatón résztvevő idősebb tagok, Román Andrásné és Berzsán Pálné 10-12 év alatt jutott arra szintre, mely már tényleg megállítja a nézelődőt. Próbálkoznak újítani, ehhez mint mondják nagyon sok tudásra van szükség, de a kihívást keresik. A fiatalok képviseletében Filó Nikolett és Gácsi Dóra forgatta sebesen a verőkéket. Mondják időigényes munka, melyet a kortársaik közül kevesen művelnek. A lányok néhány éve tanulják ezt a kézimunkát, melynek lényege „csupán” a szálak, cseréje, ráhajtása, mintakövetéssel. Persze ha már az alapokat, alaphálókat jól begyakorolták. Készítettek már a családnak apróbb ajándékokat, ékszereket. A diszkó világa helyett ez a csendes szépség jelenti számukra a kikapcsolódást.

- Jó lenne minél több fiatalt, diákot megnyerni. Talán ha az iskolák szerveznének ilyen szakköröket, könnyebben menne – mondja végül Takács Zsuzsánna.