Unják a krumplipürét

Menza: 364 forinttól ne várj csodát!

Két óvoda kivételével a megyeszékhely valamennyi óvodáját, általános és középiskoláját a Zalagast Kft. látja el. A vállalkozás az ötévenként kiírt közbeszerzési pályázat nyerteseként végzi a diákétkeztetést.

– Naponta 7000–7300 adag ebédet főzünk. Ez a mennyiség tartalmazza a napi háromszori étkezéssel a napközis ellátást, melyben közel 1300 óvodás, valamint 4000 iskolás részesül Zalaegerszegen. Persze vannak diákok, akik csak ebédet illetve csak kollégiumi vacsorát igényelnek – mondja el érdeklődésünkre Büki László, a Zalagast Kft. ügyvezető igazgatója.

– Gyakran éri minőségi kifogás a diákétkeztetést. Mégis, miből áll össze egy menü ára?
– A nyersanyagnorma és a rezsiköltség határozza meg egy-egy étel bekerülési költségét. Az elsőt a szülő fizeti, míg a másodikat az önkormányzat, mely minden év november 30-ig dönt a két tétel mértékéről. Így most egy általános iskolai ebéd nettó 364 forintba kerül, melyben 206 forint a nyersanyagnorma és 158 forint a rezsiköltség.

– Az Országos Élelmezés- és Táplálkozástudományi Intézet egy felmérése során egyebek mellett megfogalmazta, a kínálat nem eléggé változatos, illetve nem felel meg az egészséges táplálkozás irányelveinek. Mi a véleménye erről?
– Szakmailag egyetértek a megállapításokkal, de gyakorlóként például akadályt látok a változatosság igényének kielégítésében. A miniszteri rendelet szerint az étrend összeállításánál tíznapos átlagot kell vennünk a tápérték és a felhasznált friss nyersanyagok tekintetében. Ez viszont nem azt jelenti, hogy hétfőn palacsintát, kedden pizzát, szerdán túrógombócot adunk.

 Ezeket ugyanis szeretik, a főzelékeket és a húsokat pedig kevésbé, de elmondható az is, sok ételfajtát nem is ismernek. Sajnos, a nehezedő életkörülmények miatt otthon sem tudnak olyan változatosságot kínálni, mely megfelelőképpen alakítaná a gyermekek étkezési kultúráját. Pedig nagy szükség lenne a tudatformálásra, de azt is tudjuk, érzékeljük, nem olcsó dolog az egészséges táplálkozás.

– Ízlések és pofonok különbőzök. Értem ezalatt, hogy a feltálalt ételek nem ízlenek mindenkinek egyformán.
– Ez valóban így van, és természetesnek tekinthető. Az ízlésvilágot egyébiránt egymás között is formálják a gyerekek. A hangadó osztálytársak véleménye sokat számít, hogy megeszik azt az adott ételt, vagy sem.

– Összegezve, milyen tényezők befolyásolhatják az egészséges és korszerű (diák)étkeztetés megvalósítását?
– Elsősorban a tudatformálás, mely alatt akár egy országra vagy régióra jellemző nyersanyagféleségek és belőle készített ételek, ételfajták megismerését értem. Ez a nálunk fejlettebb országokban is probléma. Számos mozgalom indult el az otthon, frissen előállított ételek javára, szemben a mikróban melegíthető gyorsételekkel.

Persze az egészségesebb ételekhez anyagiak is kellenek, de nekem ezt nem tisztem megítélni. Azzal viszont egyetérthetünk, a fent említett 364 forintból nagy csodát nem lehet művelni. Íz és ízlés szempontjából nagyon nehéz eleget tenni hétezer diák igényének, de a nagy számok törvénye alapján úgy vélem, összességében elfogadható a menzakosztunk.

S mi a gyerekek véleménye?
– Az Ady Endre Általános Iskola és Gimnáziumban a megkérdezett gyerekek többsége egy-egy ételt (például a sütit) emelte ki a menüből, bár nem állították azt, hogy összességében nem ízlik nekik. Például díjazták, hogy kétféle másodikból lehet választani. Czigány László igazgató elmondta, a 900 gyermek kétharmada menzás az intézményben.

Elsősorban a tésztaféléket – makaróni, kifőtt tészta stb. –, illetve a gyümölcstartalmú joghurtokat kedvelik, a gombás ételeket pedig egyáltalán nem. A paradicsomleves, babgulyás és a krémleves elfogy, de például a zöldséglevest ki sem tudják osztani, mert nem kérik. A krumplipürét kifejezetten unják, de más köreteket, újféle húsokat és rakott jellegű ételeket szívesen fogyasztanának.

A rakott ételekkel kapcsolatban Büki László elmondta, az ÁNTSZ előírása szerint az elkészítés és a tálalás közötti időben az étel nem hűlhet le 60 Celsius fok alá. Emiatt duplafalú ételszállító edényekben szállítanak, amelyek nem alkalmasak a tepsiből szeletenként kiszedett ételek szállítására, mert az „összerázkódik”. Hatvanezer forintért kaphatók ugyan termoszládák, melyekbe csak 45 adag fér. Ötszáz adagnál ez legalább 11 ládát jelent, és akkor még csak egy iskolát láttak el. Szívesen teljesítenék az igényt, de ezért nem tudják.