Éreztetni kell a megbecsülést

Genius-díj Hanzséros Alajosnak

– 1989-től voltam megbízott igazgatóhelyettes, 1990-től igazgatóhelyettes és 1996-tól, azaz már 15 éve, igazgató – idézi fel a pályafutását. – Mindezt olyan időszakban, amikor a csökkenő gyereklétszám mellett az iskolabezárások, az osztályösszevonások nehézségei jellemezték az ágazatot. Ilyen körülmények között kellett biztonságos és jó iskolává válni, ami időigényes. Mára talán kijelenthető, hogy a Kertvárosi Általános Iskola stabilan áll. Emögött egy tantestületi közösség munkája van, amit szeretnék hangsúlyozni.

– Meddig volt titok ön előtt az elismerés?
– A kollégák novemberben adták be a felterjesztést, és a karácsonyi ünnepély előtt sejtelmesen mosolyogva közölték, hogy beszélni szeretnének velem. Akkorra derült ki, hogy elfogadták a jelölésem, de azt, hogy a bronz, az ezüst vagy az arany fokozatot kapom, csak az ünnepségen derült ki. Ebben a sorrendben szólították az 5–5 kitüntetett kollégát. A végére maradtam.

– Mi a fő érv az elismerés mellett?
– Ezt egy mondatban nehéz lenne összefoglalni. Tíz szempontnak kellett megfelelni alapvetően. De úgy érzem, az iskola tanulmányi eredményei, akár a versenyeken, a kompetenciaméréseken, a művészetben, kultúrában vagy a sportban is szerepet játszik. Földrajz–testnevelés szakos vagyok, és edzem a kosárlabdázó fiúkat, akikkel nem egy országos versenyen szerepeltünk már.

– Érez hiányosságot, amit nem sikerült megvalósítani?
– Hiányt nem, de még sok minden van, amit szeretnék elérni. Az olyan napi célok mellett, hogy megfelelő körülmények legyenek az oktatáshoz, hosszú távú terveim is vannak. Nem elég megtartani az iskola mostani jó szintjét, mindig fejlődni kell, és jobbá válni. Ehhez a kollégákkal is éreztetni kell a megbecsülést. Ezért az idei évtől bevezetjük az effajta elismerést. Ahogy a diákok eredményeit 1997 óta hirdetik az „Akikre büszkék vagyunk” tablók, a kollégák közül is ki fogunk emelni minden évben valakit.

– A kiadóval való kapcsolat mennyire váltotta be a hozzá fűzött reményeket?
– Az Eötvös-iskola sok éve bázisa a kiadónak, mely alsó tagozaton vezető, és felsőben szintén az élbolyban van. De ennek a kapcsolatnak üzenet értéke is van, más kiadó nem képviseli ezt a fajta ars poeticát, mely tanulmányi versenyekben, képzésekben, tehetségkutatásban is megnyilvánul. A kapcsolat több, mint hogy megrendeljük a könyvet, és ők leszállítják. A kiadványaiknak adott szellemisége van.

– A kevés óraszám mennyire szívfájdalom?
– Nagyon. Szeretek tanítani, a gyerekek között lenni, de most már a munkáltatás a fő feladatom.

– Nem csak az ön óraszáma csökkent, hanem egyre több tantárgyé is. Erről mi a véleménye?
– Úgy gondolom, hogy nem a tanítási órák száma terheli meg a gyerekeket, hanem a tananyag milyensége. Ezzel kapcsolatban kellene egyezségre jutni, az iskolavezetőknek ezzel kapcsolatban véleményezési joga van. Ha túl kevés az óra, a gyerekek esetleg haszontalanul töltik a délutánjaikat, a magánórákat, külön edzéseket pedig nem minden család engedheti meg magának.

– Az öröm mellett volt-e meghatottság?
– Igen, megható volt egy ilyen társaságban lenni a családommal az oldalamon.