Érdekvédelem a vadászkamaránál

Képzést indítanak

– A közelmúltban más újdonsággal is megörvendeztettük a tagokat, ugyanis a megyei vadászkamara és vadászszövetség hírlevelet jelentetett meg tavaly decemberben. Idén a vadászati évadnyitóra készült el a második lapszám – Bürü elnevezéssel – újrahasznosított papíron, mellyel a természetvédelem fontosságára kívánunk utalni. 

Az évi két megjelenésű lappal mindazonáltal a tagság tájékoztatása a legfőbb célunk. A vadászati tevékenység jobb megismerését szolgálva hirdetünk rajzpályázatot az iskolások számára, és jövőre újból megszerveznénk a kerekes székes erdőlátogatást, mely mozgássérült gyermekek számára nyújtott felejthetetlen élményt 2008-ban.

A szarvasbőgés a legfontosabb esemény a zalai vadásztársaságok életében, mivel ebből szerzik jövedelmük jelentős részét. A vadállomány minőségének szinten tartása ezért is szükségszerű, mert ha elfiatalodik az állomány, az kisebb agancsot is jelent gímszarvasbikáknál.

Néber Szilveszter szakmai vitafórumot kíván kezdeményezni a vadak téli etetéséről a túlszaporulat és a mezőgazdasági vadkár kapcsán. A fővadász nem tartja jónak a vadak csak kukoricával való etetését sem.

– Az állat szükségtelen szénhidrátot visz be, és mivel rost kell neki, beveti magát a legközelebbi erdőtelepítésbe, ahol lecsípi a fiatal hajtásokat. Nyilvánvaló, hogy a vadállomány ökológiai egyensúlya érdekében sok mindent újra kell gondolni! – hangsúlyozta.

A vadászati évadnyitón a hagyományokhoz híven elismeréseket adtak át mások mellett Söveges Szilveszternek. A Lendvai Vadásztársaság egykori elnökét a Hubertus Kereszt arany fokozatával tüntették ki.

– A Lendvai Vadászegyesület tagjainak több mint hetven százaléka magyar nemzetiségű, ami miatt mindig is fontosnak tartottam a magyar vadászati kultúra szlovéniai terjesztését. Ennek egyik eleme a nyelv, vagyis, hogy megismerjük és használjuk a magyar vadászat szakmai nyelvezetét. Emiatt szeretnénk elérni azt is, hogy a nyomtatványok kétnyelvűek legyenek.

Söveges Szilveszter kutatásai eredményeként ünnepelhették a Lendvai Vadásztársaság százéves jubileumát 2008-ban. Elmondta, úgy gondolták, hogy hatvanévesek, de a zalaegerszegi levéltárban rábukkantak egy 1908-ban íródott alapító oklevélre, melyben olyan szabályok vannak lefektetve a vadászati tevékenységgel kapcsolatosan, melyek többsége ma is érvényes – például akkor is szigorú követelményekhez kötötték a fegyvertartást.

Érdekesség, hogy a területeket a monarchia minisztériumától kellett bérbe venniük a vadászati társaságoknak, mely „szokás“ a mai napig fennmaradt Szlovéniában, ahol az erdők az állam birtokában vannak, és nem a földtulajdonosokéba, mint Magyarországon. A két ország vadászati kultúrája között az is a különbség, hogy Szlovéniában nem ismerik a vadkár fogalmát, így sem az állam, sem a bérbe adó nem fizet ilyen költséget.