"Szent kacatok” a Vajdaságból

Kosztolányi-hagyaték a zsinagógában

A Kosztolányi-emlékév jegyében telt el az idei költészet napja, hiszen 150 évvel ezelőtt született Szabadkán a magyar irodalom egyik legjelesebb alakja. A hangversenyteremben rendezett kiállításon Kosztolányi családjáról láthatók értékes és ritkaságnak számító dokumentumok. Egyik legértékesebb darab, a Kosztolányi Dezsőről készült gyermekkori fotó, ezenkívül felesége Harmos Ilona levelezése fiukkal, Kosztolányi Ádámmal.

Igazi kuriózum Kosztolányi Ádám iskolai irkafüzete és ellenőrző könyve is, valamint az az el nem küldött levél, melyet anya írt fiának. Ebből kiderül, hogy Kosztolányi halála, és különösen 1945 után milyen nehéz helyzetben élt a család. S mennyire nem tudott a kommunista korszellem mit kezdeni a költő fiával, s megözvegyült feleségével.

Beszédében ezt támasztotta alá Tari István költő is, aki elmondta: Kosztolányi Ádám is zseni volt, ám szívszorongató körülmények között kallódott a kommunizmus évtizedeiben. Néha fordított és publikált, ha hagyták. Ám legtöbbször nem jutott nyilvánossághoz. Édesanyja próbálta eltartani; de főleg a Kosztolányi-hagyatékból és jogdíjakból tengődtek.

A költő szerint Kosztolányi Dezső nagysága leginkább abban rejli, hogy bár a régi, polgári Magyarország költője volt, mégis szemléletváltást jelentett művészete a korszak irodalmi életében. A lázadás „módszeréül” a játékot, játékosságot választotta; legyen szó életről vagy halálról.
Tari csodának nevezte azt is, ahogy a most bemutatott relikviák visszakerültek a Vajdaságba, hiszen a család a fővárosban élt, s Kosztolányi ott is halt meg 1936-ban.

Egy délvidéki – egészen pontosan törökkanizsai – pap és kanonok, Bogdán József, aki időnként Budapesten is vállalt munkát, helyettesítve ezzel egyik társát, egyszer egy idős haldokló asszonynak adta fel az utolsó kenetet. A hölgy halála után kiderült, hogy ő őrizte a Kosztolányi-hagyatékot, melyet maga Harmos Ilona bízott rá. Ilyen csodával határos módon kerültek vissza ezek a „szent kacatok” a Vajdaságba, s a dokumentumokat azóta is őrzi az atya.

A hangversenyterem vezetője, Farkasi Csilla elmondta: egy évvel ezelőtt tudták meg Tari Istvántól, hogy létezik ez a ritkaságnak számító kollekció, s ekkor jött az ötlet, hogy a kollekció Zalaegerszegen is kerüljön bemutatásra ebben az évben. Próbáltak a Petőfi Irodalmi Múzeumtól és az Akadémiától kiegészítésképpen további dokumentumokat kérni, ám a „hivatalos” intézményekben szinte alig található emlék.

Az ünnepség további részébe Tari István Kosztolányi „Boszorkányos este” című versét, illetve ennek rímeire írt saját költeményét olvasta fel. A költészet napja este az Énekmondó együttes koncertjével folytatódott.