Gye­rek­kel az élet

Ezért is nem fo­tók, ha­nem Faltisz Ale­xand­ra egye­di raj­zai il­luszt­rál­ják a tör­té­ne­te­ket akár új­ság ha­sáb­ja­in, akár ezen írá­sok ki­egé­szí­té­sé­vel lét­re­jött könyv­ben. A Lo­la-me­sék­ből több kö­tet és rajz­fil­mek is ké­szül­tek, ame­lyek­ben D. Tóth Krisz­ta ad­ja az anya szink­ron­hang­ját. A te­le­ví­zi­ós sze­mé­lyi­ség­gel az el­múlt hé­ten a Jó­zsef At­ti­la Vá­ro­si Könyv­tár­ban ta­lál­koz­hat­tak az anyu­kák. A be­szél­ge­tőtárs Kereki Ju­dit könyv­tá­ros volt.

– Nem én va­gyok az egyet­len dol­go­zó anya, és köz­tu­dott, hogy az anyák­nak nagy ere­je, jó szer­ve­ző­ké­pes­sé­ge van, és akár erőn felül is tud­nak tel­je­sí­te­ni. Bár ab­ban sze­ren­csém van, hogy nem há­rom mű­szak­ban dol­go­zom, vagy egy hipermarket pénz­tá­rá­ban. Sze­re­tem a mun­kám, jól meg­fi­zet­nek ér­te, és van egy va­ló­di tár­sam, aki se­gít a ház­tar­tás­ban és a gye­rek­ne­ve­lés­ben is. Így elé­ge­dett va­gyok a sor­som­mal – vá­la­szol­ta D. Tóth Krisz­ta.

– Ve­gyes fo­gad­ta­tá­sa volt az őszin­te, ken­dő­zet­len hang­nem­nek. Ez ele­in­te azért volt ne­héz, mert már rég­óta írok, de a nyil­vá­nos­ság elé nem mer­tem mind­ez­zel ki­áll­ni. Az­tán hir­te­len jött a szé­les ol­va­só­tá­bor és a sok kri­ti­ka. A gye­rek­ne­ve­lés na­gyon szép do­log, de sok buk­ta­tó­ja, csap­dá­ja van, fő­leg az el­ső gye­rek­nél. Ezért úgy gon­dol­tam, csak úgy ér­de­mes ír­ni, ha ezek is ben­ne van­nak a könyv­ben – mond­ta, majd hoz­zá­tet­te, ő ta­ná­csot nem tud ad­ni, csak ta­pasz­ta­la­ta­it meg­osz­ta­ni. Ilyen pél­dá­ul a két­nyel­vű­ség, hi­szen Lo­la apu­ká­ja an­gol szár­ma­zá­sú.

A ve­gyes fo­gad­ta­tás hát­te­ré­ben ott volt, hogy hír­adós­ként tény­sze­rű­sé­gé­ről volt köz­is­mert, mi­köz­ben a Lo­la-tör­té­ne­tek nem men­te­sek az ér­zel­mek­től. A te­le­ví­zi­ó­val kap­cso­lat­ban meg­je­gyez­te, a köz­szol­gá­la­ti te­le­ví­zió évek óta adós mi­nő­sé­gi gye­rek­tar­tal­mak­kal, me­lyek a mai vi­lág­ban va­ló el­iga­zo­dást se­gí­te­nék. Egyéb­ként nem en­ge­di lá­nyát egye­dül té­véz­ni, vi­szont min­den na­pot me­sé­vel zár­nak, az ott­ho­ni an­gol–ma­gyar mi­nikönyv­tár­ból vá­lo­gat­va.
D. Tóth Krisz­ta írói in­dít­ta­tá­sát apai nagy­ap­já­tól és pe­da­gó­gus szü­le­i­től, il­let­ve több ta­ná­rá­tól kap­ta. Ter­vei kö­zött sze­re­pel az édes­any­ja éle­tét be­mu­ta­tó re­gény meg­írá­sa, il­let­ve a Lo­lá­val az élet cí­mű könyv foly­ta­tá­sa.