Szeles József költőre emlékeztek

A verssorokat Ágh Edit grafikái keltik életre, a borítót Tóth András készítette, és dr. Mészáros Józsefné volt az „önfeláldozó bába”, aki a kiadás anyagi fedezetének megteremtésében oroszlánrészt vállalva segített a verseskönyv megjelentetésében. Az értékekben gazdag posztumusz kötet legszebb verseit a Bibó-gimnázium hét diákja szavalta nagy átéléssel.

Péntek Imre, a Pannon Tükör irodalmi folyóirat főszerkesztője Szeles Józsefről, a „kis-nagy emberről” elmondta: a csendes, félszeg mosolyú, álmodozó tekintetű hihetetlen tehetségű költő megszállottan írt. Amikor az alsó mélyszegénységben élő, Móricz-ösztöndíjas, spontán tehetségű keszthelyi Villon felvette a „fehér versíró kabátját”, ünnepi pillanatokat élt ált.

Ebben az eufóriában gyakran zseniális sorok születtek tollán, de az áhított kitörés, amire vágyott, nem sikerült neki, pedig rangos folyóiratok is vállalhatták volna egyes költeményeinek közlését. Az 52 esztendősen elhunyt „önsorsrontó nikotinember” – aki rendületlenül hitt az irodalom felszabadító erejében – póz nélkül, közvetlen, őszinte szavakkal írt barátságról, szeretetről, szerelemről és küzdött azért, hogy elfogadják társként, költőként, emberként.

A Parnasszus közelébe jutás ugyan nem sikerült, de a kortárs líra bemutatásának tervével kiadni szánt tematikus zalai antológiában – remények szerint – egyszer nagyobb fényt kapnak a szenvedés, vádaskodás, bele nem nyugvás, pokoljárás lírává nemesedő sorai. Az önsorsrontás közeli motívumokat gyakorta használó poéta művészetét szeretetreméltó módon számon tartó baráti kör jóvoltából, várhatóan egy olyan könyv is készül, amelyikbe Szeles József karcos újságcikkeit, prózai alkotásait válogatják be.