Kompromisszumra törekedett

Az utolsó tanácselnöki interjú dr. Kustos Lajossal

– Nem a nagy szavak idejét éljük, mellőzném is ezeket. A tanácselnökségnek mégis el kell valahogyan készíteni a mérlegét. Emeljen most ki olyan mozzanatot, évet, időszakot, amelyet az eltelt két évtized vonatkozásában igen fontosnak tart.
– A százéves évfordulóra – 1985-ben volt – szívesen fogok majd emlékezni. Érdekes állomás volt, mert alkalom nyílott arra, hogy a város mai és száz évvel korábbi állapotát egymás mellé tegyük. Szép száz év ez a város életében.

Lehet, hogy a város igazi, új története azzal kezdődik, hogy állami főgimnázium jön létre 1895-ben, aztán lehet, hogy azzal folytatódik, hogy a Notre Dame nővérek által alapított kanonok- és tanítórend megalakult 1929-ben, de említhetném a ’20-as években felépített, akkoriban rangos vasútállomást is. (...)

– 1968-ban természetes volt az, hogy Ön tanácselnök lett?
– Nem akartam vállalni. Én abban az időben a Zalaegerszegi Ruhagyárban dolgoztam, gazdasági pályán voltam, nem akartam irányt változtatni. Nem voltam igazgatási irányultságú ember, de kisebb huzavona után mégis jöttem, s maradtam elég hosszú ideig. (...)

– Milyen kapcsolatai voltak dr. Kustos Lajosnak?
– A kapcsolatoknak nagyon nagy jelentőségük volt, a személyes kapcsolatoknak is. Úgy érzem, kihasználtam őket a város érdekében. Idejében jöttek az országos kereskedelmi hálózatok, s jómagam igyekeztem messzebb látni a megyénél. Voltak ám itt ellátási zavarok, a zalai ember nem véletlenül érezhette, hogy divatos kifejezéssel szólva, másodrendű állampolgár.

– Kikkel illett jóban lennie, s kitől kellett tartania?
– Ennek az időszaknak feltehetően az lesz az összefoglaló neve, hogy közvetlen pártirányítás... Ez azt jelentette, hogy mindent egyeztetni kellett, s meg kellett várni a városi illetve a megyei pártbizottság véleményét. Ezek az egyeztetések sokszor éles küzdelmet hoztak.

Hogy az ember keresztülvigye szándékait a többség érdekében. Ennek voltak mérőállomásai a kongresszusok, a határozatok, amelyek során keményen megszabták, hogy hogyan, milyen irányban és meddig lehet elmenni. Végül is mindennek mozgatórugója a politikai érdek volt. Én végig tagja voltam a város politikai vezetésének.

Az úgynevezett várospolitikának erősen hasonlítania kellett az országos politikához. Illetve nem is csak hasonlítani, hanem a helyszínen kellett tükröződnie az országos akaratnak. A város tanácselnökeként elég sokat egyensúlyoztam, ennek köszönhetően marad azért élettere a helyi kezdeményezéseknek is.

– Voltak a párttal nagy összeütközései – a többség érdekében?
– Nem akarok utólag „a nagy küzdő” érdemeire szert tenni. Kompromisszumokra törekedtem, de ez nem ment küzdelem nélkül. Éles vitáim nem voltak, működési időm alatt öt városi párttitkár mellett dolgoztam. (...) Lehet vitatkozni azon, hogy hosszú idő-e az, amit én itt eltöltöttem. Ma már én is úgy vélem, hogy egy esetleges rövidebb időtartam erőteljesebb ambíciókat adhatott volna a városnak.

– (...) Konfliktusok nélkül elmehet nyugdíjba. Nem adatott ez meg sok tanácselnök kollégájának. (...) Az idő kikezdte a tanácselnököket. Nem félt?
– Nem féltem. Bártan ki merem jelenteni, hogy olyan okokkal, amelyek kapcsán vissza lehetett volna engem hívni, nem szolgáltam. Talán számomra nem volt annyira fontos az anyagi érdekeltség, és az egyéni ambícióimat vissza tudtam fogni. A jobbítás szándéka vezérelt.

– Hobbija volt?
– Bélyeget gyűjtök, szeretek a kertben dolgozni. (...) Jól megvagyok magamban, gyűjtögettem könyveket, az olvasásnak majd most jön el az igazi ideje.

– Egy olyan pillanatban távozik a posztról, amikor a következő tanácselnököt polgármester úrnak fogják a városban szólítani. A szabad választások után a polgármester igazi tekintély lehet, a többpárti szerkezetből adódóan. Nem bánja, hogy most hagyja abba?
– Azt, hogy akkor válok meg a testülettől, amikor az egyéniség előtt igazán megnyílnak a szabad pályák, ezt sajnálom. (...)

– Mit csinál majd nyugdíjasként?
– Szeretnék ebben a minőségemben szolgálni a körzetemnek, az ott lakó embereknek a választásokig. Szívesen fogok majd tevékenykedni a városszépítő egyesületekben. (...)