Ezerarcú bitumen

A kőolaj-finomítás történetéről

Cseh Valentin, a MOIM muzeológusa érdeklődésünkre elmondta: a közelmúltban lezajlott konferencia egy két évvel ezelőtt kezdődött sorozat része. Azóta évente rendeznek hasonló fórumot egy-egy speciális témában. Az első a MAORT történetét elemezte, tavaly a hadtörténeti intézettel közösen az olaj háborúban betöltött szerepéről értekeztek, Harc a petróleumért címmel. (E konferencia anyagából készült kötet épp a napokban jelenik meg.) Most pedig a magyar kőolaj-finomítás történetét tárgyalták.

A előadással a Magyar Olajipari Múzeum egyúttal jelezni szeretné azt is, hogy gyűjtőterületük nemcsak a kőolaj-kitermelésre, hanem a -feldolgozásra is kiterjed. A múzeumban sokáig háttérbe szorult a finomítóipar története; az eddigi kiállításokon és egyéb programokon ugyanis inkább a kutatással és kitermeléssel foglalkoztak. A jövőben viszont nyitni szeretnének a finomítóipar irányába, mert a témában komoly lehetőségek rejlenek.

A számviteli főiskola Infocentrumának nagytermében megrendezett konferencián főleg a magyarországi finomítási ágazat szakemberei vettek részt. A MOIM munkatársai részéről Cseh Valentin a hazai finomítóipar két világháború közötti állapotáról tartott előadást; Tóth János igazgató a múzeumban fellelhető, kőolaj-finomításhoz kapcsolódó emlékekről, dokumentumokról számolt be. Dr. Gelencsér László pedig a Zalai Kőolajipari Vállalat történetéről beszélt.

A cég 1952-ben jött létre azt követően, hogy 1951-ben felfedezték, majd feldolgozták a nagylengyeli kőolajmezőn lelt bitumendús olajat. A vállalat a Zalaegerszeg–Rédics vasútvonalhoz közel, a zalai megyeszékhely déli részén került kialakításra. Tevékenységi köre a nagylengyeli kőolaj feldolgozása és értékesítése volt.

Az iparterület folyamatosan bővült: 1954-ben szennyvíztisztító, 1978-ban korszerű bitumenvizsgáló laboratórium, egy évvel később pedig bitumenfúvató üzem létesült. Az ötvenes évektől kezdve az volt a cél, hogy exportképes bitumentermékeket, majd fűtőolajat és gázolajat állítsanak elő. Ez sikerült is, hiszen a vállalat külföldön is versenyképesnek bizonyult.
A rendszerváltozást követő átalakulások után a végfelhasználói körre (útépítő, építőipari, villamosipari cégek) fókuszáltak.

Előtérbe került továbbá a kutatás és fejlesztés és a korszerű számítógépes rendszerek kiépítése. Kiemelt figyelmet fordítanak a környezetvédelemre is; a füstgázkezelés és a fáradtolaj-feldolgozás terén értek el eredményeket.
Gelencsér László szerint a bitumen ezerarcú felhasználását jelzi Munkácsy Mihály Köpülő asszony című festménye is, mely bitumen alapú festékkel készült.