Advent a lövészárkokban

Háborús emlékei és áldozatai előtt tiszteleg Pat

– Az oroszok Nagybajomnál táboroztak, a mi falunkat magyar és német katonai alakulatok szállták meg. Német katonákat szállásoltak el a két iskolában, és több háznál is.  A katonák és a falubeliek több kilométer hosszan ásták ki a lövészárkot, az úgynevezett Margit-vonalat, aknákat helyeztek ki a földekre, a vonal mentén.

Korán beállt akkor a tél, és a faluban maradt néhány férfit (a többiek a fronton szolgáltak), meg minket, asszonyokat, sőt fiatalabb lányokat is kivezényeltek, hogy a leesett hótól folyamatosan tisztítsuk a lövészárkokat, mert bármikor kezdődhet a harc – emlékszik vissza az akkor még fiatal asszonyként Paton élő Bognár Jánosné.

A háborús helyzet aztán 1945. április elsején, nagypénteken eszkalálódott: Nagybajom irányából megmozdultak az orosz csapatok.

– Jöttek a falu felé, annyian voltak, mint fűszál a réten. Aki tehette, vagy akart, menekült Sandra, Miháldra. Én is szaladtam volna négyéves kislányommal, de apám nem engedett. „Neked itt a helyed, itt élünk, itt is halunk meg, ha kell” – mondta. Egy földpincében bújtunk el. Lőtték a falut irgalmatlanul, este bombázták is. Két pince telitalálatot kapott.

– Tizennégy éves voltam akkor. Az első lövés a mi udvarunkon jött be, tönkretette teljesen a házunkat, apám, anyám életének munkáját. Égett a pajta, az istálló, apám a golyózáporban is szaladt oltani, de senki nem tudott neki segíteni. Mindenünk odaveszett – idézi fel még ma is könnyekkel küszködve a nagypénteki eseményeket Bertók Pálné.

– Három testvérem mind máshol volt, anyám kétségbeesve kereste őket. Szerencsére mindannyian túléltük. De a két másik pati háznál, amit teljesen lebombáztak, sokan meghaltak. Az egyikből 15, a másikból hét vagy nyolc halottat emelt ki a későbbi férjem és az ő barátja. Puszta kézzel kaparták a törmeléket...

– Kisgyermek voltam még akkor, de jól emlékszem arra a napra, a halottakra, a fájdalomra, a kétségbeesésre – mondja Balogh Lajosné. – Még ma is tisztán látom, ahogy a bombatámadásban meghaltakat egymás mellé fektetik, a gyerekeket az anyjuk karjába teszik. Későbbi férjem lábát akkor vágta le az akna. 21 éves volt. A mező végig volt aknázva, sokan ráléptek, megsérültek miatta.

– A Margit-vonal bizony nem fogta meg az oroszokat, hiába építették a német katonák, és a lakosság, akiket erre köteleztek. Lebombázták a templom tornyát is, a pincéket. A „Kis utcának vége van!“ ezt kiáltozták az első támadás után.

Mintha világégés volna, úgy dörgött minden, a repülők a házak magasságából bombáztak – emlékszik Antalics Dénesné. – Az itt táborozó német katonák már olyan fáradtak voltak, hogy amikor kiabáltuk nekik, hogy „Ruszki Pat!! Menjetek!“, sokan csak néztek ránk, szinte menekülni sem bírtak már.

Három napig tartott Pat ostroma, akkor a németek feladták állásaikat, az oroszok sok hadifoglyot ejtettek. A falubeli harcok 23 pati életét oltották ki, s a falubeliekre hárult a meghalt orosz és német katonák elhantolása is. No és a háború utáni rend helyreállítása. Mert 1945 nyarán már temetni kellett a lövészárkokat, szántani, vetni kellett, hogy új élet kezdődhessen.

– Soha nem feledjük és hagyjuk elfelejteni, min ment végig ez a falu 65 évvel ezelőtt – így Pintér Lajos polgármester, aki szintén szomorú, terhes emlékekkel tudja felidézni Pat bombázását. – Az országban elsőként, 1987-ben mi emeltettünk emléket a háborús és helyi hősöknek, áldozatoknak. Méltón gondozzuk azóta is.

A temetőben a 23 pati háborús áldozat emlékműve is elkészült, nemrégiben a villanyt is sikerült egy pályázat segítségével oda vezettetnünk. Több lövést kapott a templomunk. Az épületet 1988-ban, majd 1991-ben felújíttattuk, most szeretnénk teljesen helyrehozatni, ezért adtunk be pályázatot a torony felújítására. Ha ez készen lesz, akkor mondhatjuk el, hogy a háborús károkat teljesen helyreállítottuk a faluban.

Pintér Lajos nem titkolja: szívügye, hogy elkészülhessen egy kis helytörténeti kiadvány, visszaemlékezésekkel, fotókkal, történelmi magyarázatokkal.
– Nem felejtünk, nem akarunk és nem tudunk felejteni. Huszonhárom halottunkat, Pat háborús napjait, e nehéz örökséget is át kell adnunk mindazoknak, akik itt éltek és itt szeretnének élni eztán.