Nem a borzalmakat látják

Mítoszok, mesék és a nevelés

Az érdeklődő diákokkal egy-egy délután az iskolában ülnek le beszélgetni. Ez a fajta elmélyülés, akár tanítványai későbbi pályaválasztására is hatással bírt. Az a tájékozottság, amivel a kisdiákok rendelkeznek – a görög vagy éppen germán istenségek jelleme, cselekedetei, családi kapcsolatai vagy megjelenése, fegyverzete terén – egészen ámulatba ejtő.
– Pályakezdőként negyvenegy fős osztályba kerültem, ahol harminc volt a fiúk száma.

Három hónap sírás után észrevettem, hogy a mesékkel meg tudom fogni a gyerekeket. Aztán, mivel én a mítoszok nagy kedvelője voltam, ezeket is elkezdtem mesélni. Ráharaptak. Prométheuszt imádták, rajzokat készítettek. Aztán később már minden osztályomnál szokássá vált, hogy foglalkozzunk a mitológiával – emlékszik vissza a kezdetekre.

– Mennyire való a gyerekeknek a mese és a mítosz?
– Nagyon. Bármi a történet, a lényege, hogy a hősnek végig kell menni egy úton, és az út végén megkapja, ami jár neki. Ez egy tanulási folyamat, és a gyerek nem a borzalmakat látja a mesében, hanem a végén a győzelmet. Nem kell tehát félteni a történet „rémséges” részeitől. Sőt, a mese gyógyító hatásával élve, itt Magyarországon volt rá példa, hogy kómában lévő gyerekeket hoztak vissza (folyamatos mesélés, Boldizsár Ildikó terápiája).

–  A gyerekek eltöprengenek a történeten, és ez jó. A belső fejlődést segíti. Bár igaz, hogy egyre nehezebben tudnak a tanulók koncentrálni a mesékre, nincs türelmük végighallgatni. Mert ez egy nagy belső mentális munka, részt kell venni a képalkotásban. Amikor csak nézik a tévében, mindezt nem kell megtenni. Ezért fontos, hogy kiskorban sokat meséljenek a szülők, hogy ez a belső képalkotási képesség ne vesszen el. És nem kell a meséket agyon boncolni, elég hagyni, hogy hasson. Minden mese arra tanít, merj indulni, és az úton segítséget kapsz.

– És mi van a mesékben a két legnagyobb királylánnyal és királyfival, akiknek nem sikerül, amit szeretnének?
– Őket csak az első kockázatig látjuk a történetben, a többi próbálkozásukat nem. De akár lehet ez egy személy háromszori nekifutásának a szimbóluma is. A lényeg, hogy nem szabad feladni.

– Milyen mélységben foglalkoznak a gyerekek a mitológiával?
– Ez az adott osztálytól függ. A mostani negyedikeseimmel is elsőben kezdtük, aztán morzsolódtak le, és akik a végére maradtak, ők igencsak jártasak a témában. Szabadidejükben foglalkoznak mindezzel és nagyon lelkesek. De egyébként soha nem lehetne a téma végére érni, olyan bőséges. Engem is tanítanak közben a gyerekek, mert mindig tesznek fel olyan kérdéseket, vagy világítanak rá egy új nézőpontra, ami addig nekem fel sem tűnt. Úgy gondolom, a belső fejlesztő hatás mellett, a felnőttkori műveltséget is segítik a mítoszok ismerete, hiszen sok művészeti alkotásban is visszaköszönnek.