Kaland két keréken

A nagykanizsai batthyánys diákok nyári élményeiről szóló beszámolót közlünk le.

Hirtelen azon kaptunk magunkat, hogy a Szombathelyig vezető vonatút véget ért, lelkes csapatunk pedig éppen az izgalmas belvárost fedezi fel Alexa Péter tanár úr vezetésével. Megnéztük a híres Ízisz szentélyt, majd Savaria legismertebb nevezetessége, a Romkert felé vettük utunkat. Az észak-déli római kereskedelmi és hadiút, a Borostyánkő-út itt ágazik kétfelé, mi azonban egyfelé indultunk, egyenesen a jáki templomhoz.

A nap végére kissé fáradtan tekertünk be Körmendre. A Rába-part mellett Krausz Fanni szülei finom pörkölttel várták az éhes csapatot.

A túra második napja a körmendi Batthyány-kastélyban indult, ahol egy kedves hölgy tárlatvezetésével jártuk be az épületkomplexumot. Hosszú út után a következő állomásunk Nemesmedves volt. Erről a kis településről tudni illik, hogy ez volt az a hely, ahonnan (a hagyomány szerint) a II. világháború végén a német csapatokat utolsóként űzte ki a szovjet Vörös Hadsereg. Ennek emlékére egy szovjet T34-es harckocsit állítottak ki, amelynek mi sem bírtunk ellenállni - muszáj volt megmászni. Vacsorára a lányok lecsót készítettek, a fiúk pedig ráébredtek, hogy a mosogatásnál már csak a bográcssúrolást "szeretik" jobban. Ekkor még csak sejtettük, hogy ez a nap volt a bemelegítés az igazi őrségi dombok előtt.

A Szentgotthárdon töltött éjszaka után szinte olyan érzésünk lett, mintha a város is tudná, hogy ott vagyunk. A reggeli élelemfeltankolás közben a bolt mindenkinek ajándékcsomagot osztott, benne strandlabdával, ez megdobta a lelkesedést, hiszen alig vártuk a délutáni lubickolást. Az út Apátistvánfalva felé rendesen megizzasztott mindenkit. A hosszú és kemény dombokon többször elhangzott a "Tolni nem szégyen!" mondat. Alighogy gurultunk egy jót, szállhattunk is le a bicikliről, hiszen még feltolni sem volt kis munka őket azokon a bizonyos dombokon. Ezek után pihenő következett: az apátistvánfalvai határőrmúzeum megtekintése. A kiállítás a határőrélet mindennapjait mutatja be az élethűen berendezett hálókörlettől kezdve a fegyverszobán át a lovas határőrség istállójáig.

Délután meglátogattuk a közeli Hársas-tavat. Napoztunk, fürödtünk, labdáztunk, egyesek még homokoztak is. A strandolás után memorizáltuk a kanyarokat, és elindultunk az őriszentpéteri általános iskolába. Valójában nem tévedtünk el, de ahányan voltunk, annyiféle úton érkeztünk a célba – helyi vagy telefonos segítséggel. Este pedig mindenki megkóstolhatta a "Spaghetti a la Alexa"-t, ami után garantáltan nem maradtak üres bendők.

A negyedik napunk Csótár Rezső bácsinál indult Szentgyörgyvölgyön. Ő bevezetett minket a korongozás világába. Mindenki csinálhatott egy agyagedénykét, utána pedig megnézhettük, hogy is festenek a profi fazekas által készített edények, sőt vásárolhattunk is belőlük. Rezső bácsi után a veleméri templom következett, ahova nem jutott fel az egész csapat. Méltán nevezhetjük a negyedik napot akár a bicikliszerelés napjának is. Defekt, küllőtörés, láncszakadás és sorolhatnánk... A szécsiszigeti szállásunkon, a Malommúzeumnál a fő program a grillezés mellett a bicikliszerelés volt. Végül három tönkrement bicikliből a "mesterek" összedobtak egy tökéletesen működőt.

Elérkeztünk az utolsó napunkhoz. Az idő is gyászolta ennek a remek kalandnak a végét, esett az eső. Mindenki magára kapta az esőkabátját, és eltekertünk Csömödérre, ahol a kisvasút várt ránk, és elvitt minket egészen Kistolmácsig. Majd egy rövid szünet után Letenyén, Molnárin és a "rettegett" semjénházi dombon át érkeztünk haza a gimnázium elé.

A nagy búcsúzkodás után mindenki elindult haza, s bár úgy éreztük, biciklire most nem ülünk legalább egy hónapig, a túrát még nem hagytuk volna abba. Egy nagyon jó társaság kovácsolódott össze, remek hangulatban és páratlan élményekkel gazdagodva tértünk haza.

Iványi Réka

10.A